Kedves Testvérek,
Mint többen tudjátok, múlt vasárnap nálunk járt az Öreg Pásztor. A szentmise után néhányan azt mondták, visszavárják. Ennek ő nagyon örült, sajnos azonban, majd csak jövő Vízkeresztkor jár megint mifelénk. Itt hagyott azonban nálam egy másik igaz mesét, meghallgatjátok-e?
Az úgy volt, mikor az Úrjézus férfikorba lépett, odaállott a Szűzanya elé, s így szólt:
– Idesanyám! Én most már férfi vagyok. Elmegyek és megkeresztelkedem!
Összecsapta a két kezét a jó Szűzanya: – Hát, hogyan gondoltad ezt édes fiam?
– Hát úgy – monda Jézus –, hogy én emberré lettem, Mennyei Atyám mégsem kivételezett velem: kisgyerekként én is elestem, engem is megharapott a kutya, nekem is kellett tanulnom, munkával fáradoznom. S azért küldettem, hogy mindenki életét Isten felé fordítsam.
János, az unokatestvérem pedig épp most keresztel: elmegy hozzá mindenki, aki csak Isten felé akarja fordítani az életét. Nekem is ott a helyem köztük!
Mi tagadás, a Szűzanya nem értette rögtön a dolgot, de jó anyaként ráhagyta fiára, hadd tegye, amit elhatározott. Szívében azonban imádkozott, hogy minden jól sikerüljön.
Igen ám, de nemcsak a Szűzanya értesült erről a jézusi szándékról, hanem az angyalok is megneszelték a dolgot! Meghallották Mária imáját? Vagy éppen odahallgatóztak, mikor a Szent Család beszélgetett? Kit tudja? Elég az hozzá, hogy egy angyal megtudta, s aztán tudta mind! Úgy meg voltak lepődve, hogy egymásnak mondogatták:
– Még hogy megkeresztelkedik! Maga a Szentháromságos Isten Fia! Belemerül abba a koszos Jordánba, amibe egész Jeruzsálem a szennyesét mossa? Beáll a bűnösök sorába? Hát mi lesz így a világból? Már az Isten Fiában sem bízhat az angyal? Csak nem hoz szégyent a Mennyei Atya galambősz fejére s vele az egész mennyre? – így tanakodtak.
Persze képzelhetitek, fölzúdulások nem sokáig maradhatott titokban az Atyaisten előtt. Maguk az angyalok vitték a Mennyei Tanács elé az ügyet! Előadták hát az Atyaistennek, hogy a Fiúisten meg akar keresztelkedni, s ez nem járja. Szegény angyalok! Nincs testük azoknak, puszta szellemek, jóságos lelkek, ezért aztán már a Megtestesülést sem értették egészen, de ez, ez a Megkeresztelkedés igazán sok volt nekik!
Hallgatta az Atyaisten, hallgatta atyai türelemmel panaszukat-sopánkodásukat, de a szeme csak mosolygott. Márpedig azt tudnotok kell, hogy mikor az Atyaisten szeme mosolyog, akkor elébb-utóbb mindenkinek szíve-szája elcsöndesedik azon mosoly láttán. Így lett ez most is…
Nagy csönd volt a Mennyei Tanácsban. Hallgattak a szentek, hallgattak a főangyalok, kerubok és szeráfok, hallgatott ott mindenki! Nem tudták, mit mondjanak… Aztán egyszer csak egy kis pirinyó angyalka, kinek még alig nőtt ki a szárnya s épp hogy pelyhedzett az álla hegye, vékonyka hangján így szólt: – Atyám!
– No, mi lelt angyalkám? Mond, ami a szívedet nyomja! – bátorította az Atya.
– Vajon nem volna jó megkérdeznünk a Szentlelket? Ő mindig megmondja, mitévő legyünk!
Tetszett az ötlet az Atyának, fogta gyorsan és megkérdezte a Szentlelket. Az meg jött is ám, de ízibe! Szokása szerint rögtön hozta magával a bölcsesség, a jó tanács és az okosság lelkét is! Mikor ezek mind megérkeztek, a mennyei kompánia úgy eltelt bölcsességgel, jó tanáccsal meg okossággal, hogy nagy bölcsességükben, sok jó tanácsukban meg okosságukban meg se bírtak szólalni! Csak még mélyebb lett a csönd a Szentlélek eljövetele után…
No hiszen nem baj: mostanra már tudták, hogy mit cselekedjenek! S ha a Mennyei Tanács tudja, mit cselekedjék – hát, egyet se féljetek! – biztosak lehettek benne, hogy azt végbe is viszik.
Úgy is lett.
Az Úrjézus meg szépen elment János unokafivéréhez, beállott a sorba a sok-sok bűnös közé, aztán mikor rá került a sor, akkor köszöntötte szépen Jánost, s kérte, hogy keresztelje meg. Az elébb szabódott kicsit – talán bizony az angyalok kételye környékezte meg, ami könnyen lehetséges, hiszen próféta volt a szentem, értett angyalok nyelvén. Akárhogy is, mivel Jézus nagyon kérte, János fogta és megkeresztelte a Jordán folyóban.
Hanem láss csodát! Mi történt? Hát a Mennyei Seregek is, élükön Szent Mihály főangyallal, akcióba léptek! Fogták gyorsan és feszítették kétfelé az égboltozatot. (Nehéz munka az, angyalizom kell hozzá!) A Szentlélek meg fogta magát, leszállott és kiáradt Jézusra!
Az Atyaisten pedig zengő, sztentori hangján így szólt: – Jézus, édes fiam! Te vagy az én szeretett fiam, benned telik örömöm! – s mosolygott az Atyisten, mosolygott szélesen és csöndesen.
Persze most megkérdhetitek, kit látta s hallotta mindezt Jézuson kívül? Ej, hiszen vannak dolgok, amiket csak a hívő szem láthat, s vannak dolgok, amiket csak a hívő fül hallhat. A szívetekkel kell látnotok és hallgatnotok, akkor lassacskán ti is megérthetitek az Atyaisten szózatát.
Na és a Szentlélek? Hát az már ott volt egyszer Jézus születésénél is! Akkor most mi lesz vele? Mert ha Ő egyszer kiárad, akkor kiárad, de bőségesen!
Kérdezte is Jézus az Atyát: – Atyám! Szentlelkeddel immáron mit tegyek? Van Belőle már nekem bőséggel!
Az Atya meg válaszolt: – Nem baj fiam! Jut belőle másnak. Azért ha eljön az ideje, alapítsd meg szépen a hétszentséget, amikben mind a Szentlélek működik. Így ki tudod osztani Őt azoknak, aki hisznek Benned és szeretnek Téged.
– Tudod mit Atyám? – felelte Jézus – Legyen közülük az első a keresztség! Annak emlékére, hogy én ma megkeresztelkedtem a Jordánban.
Így esett, hogy mikor jóval később, Jézus föltámadott, az apostolokra bízott az első szakramentum a szent keresztség lett. Ezt pedig megkaptátok ti is, meg sokan a bérmálást is. Úgyhogy, ha hiszitek, ha nem: Bennetek is ott van ugyanaz a Szentlélek!
No, eddig a mese. Öreg Pásztor ha itt volna, bizonyosan így fejezné be:
Kedves fölnőttek és kedves gyerekek! Most már rajtatok a sor: szépen ösmerjétek meg életetekben annak a Szentléleknek bölcsességét, jó tanácsát és okosságát! Hisz Jézus maga mondta: – Kérjétek mindezt, s megadatik Nektek!
Bakos Gergely OSB
(Elhangzott 2010. jan. 9-én)
Feltöltve: 2015.12.31.
