– Az előző interjúban megosztott élethelyzetek egyik közös vonása, hogy mindegyikben szükség volt egyfajta megállásra, újra-indulásra. Az újrakezdés, újraindulás dinamikája életünk visszatérő motívuma: szembesülünk problémákkal, határokkal, korlátokkal, elengedéssel, de örömmel, és új, pozitív dolgokkal is. Januárban, az új év kezdetén különösen is átérezzük az új kezdet mélységét. Új időszakasz, új időciklus kezdődik az életünkben, új lehetőségekkel. Véleménye szerint mi segíthet bennünket az újraindulásban?
– Sokféleképpen lehetséges az újrakezdés. Egy hármassággal szoktam érzékeltetni a folyamatot: ahhoz, hogy legyen megújulás, vágyakozni kell. Vágyni kell valóban, de rögtön hozzá kell tennünk, hogy önmagában a vágy kevés. Kell hozzá egyfajta hit, és itt nem csupán a vallásos hitről beszélek. Hanem hinni kell abban, hogy képes vagyok arra, hogy a vágyaimat meg tudom valósítani. Mindez még mindig kevés: kell a harmadik elem is – ezért a vágyért, ezért a hitért tennem is kell, cselekednem is kell. Ezt a hármat – a vágyat, a hitet és a cselekvést – együtt kell megélni. Ez azonban nem könnyű, mert ez a „hármas” kimozdít bennünket a komfortzónánkból. A megújulás hosszú folyamat, amelyben sokszor elfáradunk, csetlünk-botlunk… Állandóan észben kell tartanunk a vágyainkat, céljainkat, tudatosan reflektálnunk kell arra, vajon mennyire él bennünk az, amit el szeretnénk érni. Cél nélkül nagyon nehéz bármit is újrakezdeni. De mi is a cél? Miben szeretnék megújulni? Mikor kicsik voltak a gyerekeink próbáltuk rávezetni őket is arra, hogy fogalmazzák meg a testi-lelki-szellemi vágyaikat. Természetesen az ő szintjükön. Mi is ugyanezt tettük, tesszük. Év közben rá-ránéztünk, hol is tartunk. Valami sikerült és valami nem. Átbeszéljük. A munkámban is ezt teszem, mert tapasztalat azt mutatja, hogy időnként szükséges a kontrol. Nagy befolyása van a média által diktált, sokszor hamis értékrendnek is, vagy annak a szemlélet, mely szerint, ha ezt vagy azt az eszközt megveszed, minden jó lesz, ott a boldogság forrása! Észnél kell lennünk, mert könnyen elcsábulhatunk – fontos a mai ember számára, hogy jól megtalálja az eszközöknek a helyét és a szerepét az életében.
Ami a mozgást illeti, amikor sokféle sport alapjait oktatom, fontosnak tartom, hogy mindig a legegyszerűbbnél kezdjük. Majd pedig segítek mindenkinek megtalálni azt a mozgásformát, amely a személyiségéhez, adottságaihoz illik, és persze amelyet szenvedéllyel, hosszabb távon is kedve van végezni. Így tanítom a járást is. Természetesnek tekintjük, pedig óriási ajándék, ha valaki tud járni. Ha más minőségként, más szemléletmóddal tekintünk a járásra – akár fizikai, akár spirituális szinten –, akkor egy minőségibb időtöltéssel, minőségibb feltöltődéssel tudjuk azt a magunk és mások javára is fordítani.
– Ráadásul – ahogyan írta is – legtöbbünknek a járás mindig „kéznél van”, tehát olyan dologról beszélünk, ami, ha minőségivé és örömtelivé válik, folyamatosan javíthatja az életminőségünket.
– Így van! Egyszerű és elérhető. A járást különböző tempóban végezhetjük. A sétában is óriási lehetőség rejlik. A kérdés, mi a célom? Ha csak kiengedni, lazítani, feltöltődni, kikapcsolni szeretnénk, nagyon jó lehet egy kiadós séta is. A fizikai mozgások azért is segítenek, mert minden mozgásnak ritmusa van. Ha rátalálunk a mozgás ritmusára és a saját belső ritmusunkra, akkor az képes lehet test és lélek harmonizáló folyamatainak beindítására és támogathatja a kilazítást is. Nemcsak a futás, hanem a különböző tempóban végzett járás során is endorfin szabadul fel a szervezetünkben, ami jó érzéssel tölt el bennünket…
A kikapcsolódásnak sok formája van: egy jó könyv, egy jó beszélgetés, zenehallgatás – kinek-kinek érdeklődése szerint. Nekem a csend is lételemem. Tudatosan törekszem rá, hogy olykor elvonuljak. A csendes önátadás, a szemlélődés, nézni egy szép tájat, rácsodálkozni az emberekre, vagy kicsit messzebb helyezni a körülöttem levő világot a saját gondolataimtól – ha csupán percekre is – segít kilépni a mindennapokból, túllépni önmagamon. Fontos kilépni önmagunkból, hiszen állandóan darálnak bennünket a gondolatok, a sürgető cselekedetek…
– Mit tanácsol azok számára, akik helyhez kötöttebbek, például egy hozzátartozó ápolása miatt az idejük nagy részét otthon töltik?
– Sok esetben az a legnehezebb, hogy megtaláljuk, mi is az, ami személyesen nekünk segítséget jelent. Ha a mozgás oldaláról nézem, sok mozgással kapcsolatos videót találhatunk például az interneten: akár egy-egy rövid, hétperces mozgásra vágyunk, akár 10–30 percesre, különböző mozgásformákkal ismerkedhetünk meg így. Minthogy nagy a kínálat, konkrétumot javasolni nehéz. Van, akihez a Pilates áll közel, van, akihez a gyógytorna, máshoz a fitness. Van, akit a tánc vonz, másokat a nagyon intenzív mozgás. Mindenképpen lényeges, hogy a mozgás izzadással járjon.
Amikor folyamatosan betegágy mellett vagyunk, az intenzív lelki terápia is, ezért különösen fontos időnként kilépni a helyzetből – ha csak tehetjük, menjünk el egy kis sétára, már fél óra intenzív gyaloglás is nagyon jó hatású. Kihasználhatjuk azt az időt is, amikor egyébként is úton vagyunk, ha a „kötelező” mozgásokat intenzívebbé tesszük, például ha előbb szállunk le a villamosról, inkább egy-egy megállót gyalogolunk. Mindig az idő szorítására hivatkozunk, pedig hosszú távon megtérül az az idő, amit magunkra szánunk. Ha nem tudok időt szakítani a futásra, ami gyermekkorom óta a legjobb „terápia” számomra, én is odafigyelek arra, hogy intenzívebben menjek, gyalogoljak.
– Azt kell megtalálnunk, ami hozzánk illik, egyszerűen elérhető, és kezdetben könnyen teljesíthető, hogy tudjunk rá „építkezni”.
– Valóban, csak így lehet továbblépni. Van, aki később hegyet mászik szabadidejében… De kezdjük mindig az alapokkal, hogy aztán személyre szabottabban tudjunk haladni.
Ha sikerül döntést hozni és megtenni az első lépéseket, utána ne felejtsük el apró eredményeinket is megbecsülni és a mozgás szeretetében meglátni és megtapasztalni azt is, hogy a mozgás szó túlmutat fizikai-testi mozgásterünkön, hiszen lelkünk belső megmozdulásai, vágyai és hite olyan, mintha belső lelki edzőteremben is dolgoznánk. Ehhez kívánok mindenkinek hitet és kitartást!
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2017.01.15.
