(IV. rész)
A bűntudati feszültség feloldásának útjai és tévútjai
A szégyen elbújásra, elrejtőzésre ösztökél. Nehéz ugyan együtt élni a szégyennel, de még nehezebb szégyenünket azokkal tudatni, akik törődnek velünk, akik nekünk fontosak. Az elrejtett szégyen bátortalanná tesz bennünket a szégyent kiváltó eseményhez hasonló szituációban, de hatással lehet minden olyan jellegű viselkedésre, amely mások figyelő tekintete előtt zajlik. (A félénkség, illetve az újabban szociális fóbiának nevezett jelenség hátterében gyakran a fel nem dolgozott szégyen traumája húzódik meg.)
A szégyen feloldása
A szégyen feszültségének a személyiség fejlődését leginkább segítő megoldása a szégyen másokkal való megosztása. (Az emberi kötődések erősségének egyik fontos mutatója az önfeltárás mértéke, mennyire vagyunk képesek a kudarcok, a szégyenteljesnek vélt történések megosztására a kinevetés, lebecsülés kockázata nélkül.) A szégyen bevallása a másiknak lehetőséget ad nagylelkű, empatikus reakcióra, a szégyent megélő fél pedig megértheti, hogy kudarcaival együtt elfogadják, hogy nem kell sem viselkedésben, sem intellektuális területen ,,tökéletesnek” lennie ahhoz, hogy szeressék. Ez azonban lehet kockázatos stratégia, különösen túlzott szigorúsággal követelő szülők, illetve túlzottan kritikus partner esetében. A másik empatikus reakciójának hiányában el kell viselni a saját és a másik lesújtó véleményét is. Ennek negatív hatása az önértékelésre alig felmérhető mértékű.
Bocsánatkérés
A pszichológiai bűntudat feloldásának legtermészetesebb útja a bocsánatkérés és a kiengesztelés. A szociális rutinból származó vagy a pro-forma bocsánatkérés azonban nem oszlatja el a megbántott másik rossz érzéseit. A bocsánatkérésnek őszintének kell lennie, tartalmaznia kell a megélt bűntudati feszültség jeleit, a jóvátétel valamilyen formáját és annak az ígéretét, hogy bántó viselkedés többé nem fordul elő. A bocsánatkérés-megbocsátás a sok szálból szövődő emberi kapcsolatok szövedékében egy-egy szilárdságot erősítő csomópont, amely egymásban egymás fontosságának tudatát erősíti meg. A bűntudati feszültség azonban feloldható a megbántott személy, illetve a hozzáfűződő kapcsolat jelentőségének leértékelésével, a másik túlérzékenységének kárhoztatásával, a kapcsolatot szabályozó rejtett vagy nyílt előírások fontosságának csökkentésével is. Ez a mód azonban nem segíti a kapcsolat erősödését, inkább rombolja azt.
A morális bűntudati feszültség feloldásának királyi útja a bűn megvallása, a kiengesztelés és a jóvátétel. Ez egyrészt jelzi a felelősségvállalást, a következmények vállalását, másrészt benne van a törvénybetartásra való készség ígérete. A bűntudati feszültség feloldásának további módozata a bűntudat kiváltásában szerepet játszó tényezőknek vagy azok jelentőségének megváltoztatása. Leggyakoribb ezek közül a döntési szabadság korlátozottságának hiedelme, a körülményekre való hivatkozás. Másik út a bűnbakképzés folyamata, amikor a törvényszegés felelősségét egy másik emberre hárítjuk. Legsúlyosabb és leginkább romboló hatású feszültségoldási mód a lelkiismeret hangjának elnémítása, a törvény tagadása, a törvény sajátos, a törvényszegést megengedő értelmezése.
Bűnbánat
A teológiai bűntudat feloldásának adekvát módja a bűnbánat, amely életünk megváltoztatására, céljaink és értékrendünk átalakítására, Istennel való kapcsolatunk helyreállítására késztet. Időlegesen megszüntethető azonban a bűntudat az Istentől való függőség hárításával, illetve Isten létének tagadásával is. Ennek feszültsége azonban búvópatakként végigkíséri az életet, és annak határhelyzeteiben elemi erővel a felszínre tör.
A bűntudat jelentése a személyiség növekedésével egyre inkább átfogóvá válik. A fejlődési utat megrajzoló spirális pálya alsó részén, a biológiai dimenziónkhoz legközelebb lévő szégyen az egész személyiséget érinti ugyan, de felszínes jellemzőiben. A pszichológiai bűntudat csupán a személyiség szociális kapcsolati részéhez kötődik, a morális bűntudat a morális énrész növekedésével egyre jelentősebbé válik ugyan, de nem érinti a személyiség teljességét. A legfelső fejlődési szinten megjelenő teológiai bűntudat újra a személyiség egészét áthatja, de itt már annak mélyét, alapvető választásait és törekvéseit érinti, a bűntudati feszültség feloldásának módja pedig ez utóbbiakra hat.
Összefoglalva megállapíthatjuk, a szégyen érzelme arról tájékoztat bennünket, hogy ,,nem olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk”, a pszichológiai bűntudat azt mondja: ,,megbántottunk valakit, rosszat tettünk valakivel”, a morális bűntudat átélésekor a lelkiismeret hangja arról tájékoztat, hogy ,,megszegtünk egy törvényt, rosszat tettünk”, a teológiai bűntudat szava felhívás az ember számára: ,,változz meg, mert nem az vagy, akinek lenned kellene, nem az vagy, akinek Isten elgondolt”.
Forrás: Vigilia folyóirat 2002. március, http://vigilia.hu/regihonlap/archiv.html
Feltöltve: 2015.05.24.
