Lk 9,51
Milyen gyakran álmodozunk és gondolkodunk, szövögetünk terveket arról, hogyan is szeretnénk élni – majd eszünkbe jut számtalan akadály, amelyeknek hatására hagyunk mindent úgy, ahogyan megszoktuk. S vannak pillanatok, amikor mégis dönteni kell, amikor a döntés elől való kitérés is döntés.
Jézus élete – különösen nyilvános működése – látszólag teljesen spontán módon zajlott: amikor valaki megkereste: foglalkozott vele, amikor nagy tömeg jött: beszélt nekik, amikor betegekkel találkozott: gyógyított, amikor pedig meghívták őt egy-egy lakomára, akkor együtt ünnepelt az emberekkel. Valóban: Jézus egészen rábízta magát az Atyára, nem készített rövid-, közép- és hosszú távú terveket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne élte volna nagyon is tudatosan a hétköznapokat. Szent Lukács evangélista őrzött meg nekünk egy pillanatot Jézus életéből, amikor is úgy dönt, hogy elindul Jeruzsálembe. Lukács egészen érdekes módon fogalmaz:
Lk 9,51 Történt pedig felemeltetése napjainak beteljesedésében, és ő az arcát megszilárdította elgyalogolni Jeruzsálembe. 52 És küldött követeket arca előtt. És elgyalogolva bementek egy szamaritánus faluba, hogy előkészítsenek neki; 53 és nem fogadták őt, mert az arca volt elgyalogolni Jeruzsálembe.
Az evangélista furcsa módon folyamatosan Jézus arcáról beszél – anélkül, hogy leírná arckifejezését, mimikáját. Jézus tudja, mi történik: tudja, hogy elérkezett felemeltetésének napja. E felemeltetés jelenti mindazt, ami Jeruzsálemben vár Jézusra: elutasítás, szenvedés, kereszthalál, feltámadás és mennybemenetel. Jézus tudja, hogy mi vár rá, ezért indul el, s ettől kezdve elsősorban e felemeltetés lebeg a szeme előtt – akkor is, amikor emberekkel találkozik, amikor gyógyít, amikor úton van, s amikor lakomákon vesz részt. Jézus arca – legalábbis belülről – folyamatosan Jeruzsálem felé néz. Az evangélista így írja le Jézus szilárd és megmásíthatatlan döntését.
E döntés határoz meg ettől kezdve mindent. Ezért küld követeket maga előtt, akiknek az a dolguk, hogy előkészítsék az utat. Az utat elő kell készíteni, mert nem lehet megállni félúton. Bár az evangéliumban ez az út hosszú fejezeteken keresztül tart, mégis újból és újból hallunk arról, hogy Jézus úton van: tudja, hogy hová megy. Az út első és legfontosabb pillanata azonban éppen az itt bemutatott elindulás.
Jézus az indulás után azonnal szembesül az ellenállással. Nem mindenki ért egyet döntésével; a szamaritánusok kifejezetten ellenszenvvel tekintettek a feléjük közlekedő jeruzsálemi zarándokokra. Jézus nem foglalkozik az ellenállással. Arca – vagyis elhatározása – elég szilárd ahhoz, hogy ne tudják eltántorítani céljától. Kitart a meghozott döntésében – függetlenül attól, hogy éppen lehurrogják vagy alkalmasint tapsolnak neki hozzá. Amikor szembesül az elutasítással, döntése megváltoztatása nélkül alkalmazkodik a körülményekhez. Nem reklamál, nem tesz rosszat azokkal, akik elutasítják, hanem más helyet keres, ahol befogadják. Azért tud nagyon rugalmas lenni a részletekben, mert annál szilárdabb az elhatározása a lényegesben.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2015.05.17.
