A csábító
Anya azt mondta, ha még egyszer pocsolyába lépek, letöri a lábam. Azt hiszem ez így butaság, mert a múltkor láttam, amikor letört a virágról egy ágat. És akkor mind a két kezében volt egy-egy darabka a muskátliból, és azt mondta, ha a kicsit földbe dugja, másik nő belőle. Az én lábamból nem tud másik Jankó nőni, szóval akkor minek az a letörés??? De a hangja szúrós volt, és az mindig megijeszt. Nem tudom, hova lesz ilyenkor az a másik anyukám, és hogy ez a szúróshangú mikor engedi végre vissza…
De a pocsolya olyan, de olyan klassz! Nyáron belefolyik a szandimba, és ha jól összeszorítom a lábujjaimat, néha az ovitól a sarokig is el tudok vinni belőle! Ilyenkor télen meg, ha elég nagyot ugrok, egészen a combomig felcsap! A legjobb az lenne, ha a hasamig, de ahhoz nagyon nagy tócsa kell…. pont mint ez…. és az ilyen ritka…. Uuuuuu….ha most nekifutok….és ha sikítok is hozzá….Tücsi is idefordulna…és…látná…és….anya is….
És már futok, …. előre örülök…annyira izgalmas,….a hangom megfordítja Tücsit, aztán anyát,….nagyot loccsan a piros csizma a latyakban….Tücsi arcán kerekedik az ámulat, anya arcán kerekedik a …..
Most nem tudok anyára figyelni, ahogy a talpam a mélyedés aljára érkezik, a vizes hó pöttyöket rajzol a lábszáramra, meg a combomra, és igen, ez az, a zöld kabátom elejére!!! Megvan! Sikerült! Végre! Látod, Tücsi? Örülsz, mama?
Fotó: Szabó Györgyi
Emlékező
Nagy dolog 40 év – mondta tegnap Terike a szomszédból. Ő aztán tudja, az ő Sanyija 3 év házasság után lépett meg a jegyző asszonykájával, és azóta sem adott hírt magáról. Tudja, mit beszél…
40 év és 7 hónap 18 nap. Ennyit éltünk együtt az Urammal. A szomszédok, és főleg a Teri, azt mondogatják, milyen szép házasság volt ez, hogy ilyet még a mesében se… Na hiszen… Nem tudom, mit szólnának, ha elmesélnék ezt-azt. Az Uram ilyen-olyan kimaradozásait, vagy azt, hogy a 40 év 7 hónap 18 nap alatt sem tanulta meg tisztességesen megszegni a háromkilós kenyeret. Vagy hogy én a Jánoska születése után három évig nem engedtem magamhoz. Azt gondoltam, még egy szülést nem élek túl. Az Uram morgott, néha ingerlékeny lett, de csak az lett, amit én akartam… Vagyis hát, az nem lett, amit nem akartam… A végén már tudtunk ezen nevetgélni is. Talán azért, mert neki is mindegy volt már, ő sem volt már olyan nagy legény… Azt mondogatta, ha a prosztatája nem lenne olyan cudar, hej, de elkapna… Úgy-úgy, Te!- mondtam, és néha a móka kedvéért kacsintottam, mire rám nézett, és valahogy ott maradt a szeme. Az a nézés, az nagyon hiányzik… Olyan kevés van. Sima volt, és tiszta, mint ez a tócsa itt, ni, a templom előtt. Körülötte ráncokat rajzol a sár, semmi különös nincs benne, ez is csak egy a többi között. De ha valaki jól nézi, és én most így nézem, ennek a vize az egyetlen, amelyik a templom keresztjét és a téli erdőt is megmutatni képes. Ilyen volt az Uram tekintete. Abban jobban láttam magam, mint valaha. Úgy már többet nem fogom…
Fotó: Szabó Györgyi
Bosszankodó
Már csak 13 perc. Ennyi időm van elérni a vonatot, és ha lekésem lőttek a mai napnak. És valószínű a karrieremnek is a cégnél. A mai tárgyaláson múlik, hogy megmenekül-e 327 ember munkahelye. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne érjek oda időben. Kell a munka. Nekem is és a többieknek is. Telefon rendben, laptop rendben, szerződéstervezet a táskában, rendben. Futás, másképp nem leszek ott időben az állomáson. Nem probléma, kétszer egy héten legalább edzek. Még jól is fog esni a hosszú nap előtt egy hajnali sprint!
Óóóóó….azt a jó büdös francba! Egy nyomorult pocsolya….és persze nem vettem észre….naná, hogy beleléptem….
A bal cipőmbe sunyin elkezdett beszivárogni a víz, a jobb szerencsére száraz, az viszont sárfoltos. És nem lehet megállni, most tuti nem, akkor lekésem a vonatot! Futok tovább, a balban undok cuppogás, a jobb rendben, most abban a titkos erőm… A fiam nevezi így, mióta középső csoportos lett. Mostanában már egyre többször sírás nélkül köszön el az anyjától, és olyankor este, elköszönéskor, megsúgja nekem, csak nekem, és ettől még így, most is nagyobbat dobban a szívem, szóval titokban odasúgja: „ Ma szupererő volt a lábamban Apa!”
Az enyémben is fiam… Az van… Jó, hogy elárultad a titkot, Öcsi!
Fotó: Szabó Györgyi
Feltöltve: 2017.05.07.
