Jn 4,4-26
Talán nem volt még olyan kor az emberiség történelmében, amikor annyi fáradt ember szaladgált e Földön, mint manapság. Akinek van hol dolgoznia, az a munkájától fáradt, aki pedig kiszorult a munka világából, azt a semmittevés réme fárasztja. Talán ezért olyan megnyugtató, amikor az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézussal is előfordult, hogy elfáradt. Igaz, őt nem a munka merítette ki, hanem a tűző napon való gyaloglás. Az ő fáradtsága mégis más, mint a mienk. Hiszen ő még fáradtan is tud beszélgetni egy életébe belefáradt asszonnyal, és eddig ismeretlen, új lehetőségeket tud feltárni előtte.
Jn 4,4 Át kellett mennie Szamarián. 5 Megérkezik hát Szamaria egyik Szikár nevű városába, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott Józsefnek, a fiának. 6 Ott volt Jákob kútja. Jézus az utazástól elfáradva leült ott a kúthoz; a hatodik óra [azaz dél] volt. 7 Jön egy szamariai asszony vizet meríteni. Mondja neki Jézus: „Adj innom!” 8 A tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. 9 Mondja hát neki a szamariai asszony: „Hogyhogy te, zsidó létedre tőlem kérsz inni, egy szamariai asszonytól?” Nem közösködnek ugyanis a zsidók a szamariaiakkal. 10 Válaszolt Jézus és mondta neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és azt, aki azt mondja neked, ’adj innom’, te kérnéd őt, és ő adna neked élő vizet.” 11 Mondja neki az asszony: „Uram, még edényed sincs, és a kút mély. Honnan van neked az élő vized? 12 Csak nem vagy te nagyobb atyánknál, Jákobnál, aki adta nekünk a kutat, és maga is belőle ivott és a fiai és az állatai?” 13 Válaszolt Jézus és mondta neki: „Mindenki, aki iszik ebből a vízből, szomjas lesz újra. 14 Aki azonban iszik abból a vízből, amit én fogok adni neki, már nem szomjazik meg örökké, hanem a víz, amit adok majd neki, buzgó víz forrásává válik benne az örök életre.” 15 Mondja neki az asszony: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzak, és ne kelljen kijönnöm ide meríteni!” 16 Mondja neki: „Menj, hívd a férjedet, és gyertek ide!” 17 Válaszolt az asszony és mondta neki: „Nincs férjem.” Mondja neki Jézus: Szépen mondtad, hogy férjem nincsen. 18 Öt férjed volt ugyanis, és akid most van, neked ő nem a férjed. Ebben igazat mondtál. 19 Mondja neki az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy te. 20 Atyáink ezen a hegyen imádkoztak; ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.” 21 Mondja neki Jézus: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. 22 Ti ahhoz imádkoztok, akit nem ismertek; mi ahhoz imádkozunk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidókból van. 23 De eljön az óra, és most van itt, amikor az igazi imádkozók lélekben és igazságban imádkoznak az Atyához. Az Atya ugyanis ilyeneket keres imádkozóknak. 24 Lélek az Isten, és a hozzá imádkozóknak lélekben és igazságban kell imádkozniuk.” 25 Mondja neki az asszony: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Felkentnek mondanak; amikor az eljön, elmond majd nekünk mindent. 26 Mondja neki Jézus: „Én vagyok, aki beszélek hozzád.” (ford. Csernai B.)
E beszélgetést olvasva könnyen gondolhatjuk, hogy Jézus valóban fáradt lehetett, hiszen gyakran nem is az asszony kérdéseire válaszol, hanem egészen másról kezd beszélni. Valójában Jézus nagyon tudatosan, sőt frissen beszélget ezzel az asszonnyal. Jézus és az asszony egészen máshogyan fáradtak. Jézus fizikailag fáradt, szüksége van a fizikai pihenésre: arra, hogy leüljön, igyon, és ebből merít új erőt a továbbhaladáshoz. Az asszony az életébe, a kapcsolataiba, a csalódásaiba fáradt bele. Rajta nem segít egy félórás pihenő, az alvás, a friss víz, hiszen mindez nem ér el fáradtsága gyökeréig. S a mai rohanó ember is inkább ebben a második fáradtságban szenved. Jézus ebből a fáradtságból hívja ki az asszonyt. Igen, kihívja, mert e fáradtság leküzdéséhez az asszonynak – s a mai embernek is – új életet kell kezdenie.
Jézus mindenekelőtt szembesíti ezt az asszonyt azzal, hogy minden fáradtsága ellenére képes még rengeteg jót tenni – pl. vizet adni egy szomjas vándornak. Ez még akkor is érvényes, ha őket különböző kulturális válaszfalak választották el. Viszont Jézus nemcsak az asszony képességeire mutat rá, hanem fáradtságára, szomjúságára, hiányaira is. Az asszony kéri az élő vizet (amit egyébként folyóvíznek is fordíthatnánk), vagyis kiegyezne talán azzal is, ha Jézus bevezetné lakásába a vezetékes vizet, mert így élete kényelmesebbé válhatna. A kényelem egyszerű és hatásos kiútnak mutatkozik, pedig nem old meg semmit. Ha az asszonynak nem kellene nap, mint nap vízért mennie, nem találkozott volna Jézussal, s így örökre benne maradt volna fáradtságában.
Jézus nem enged a kényelem kísértésének. Az ő forrása máshol van. Ő nem vízvezeték szerelő: nem technikai megoldást kínál az asszony mély emberi szomjúságára. Rátapint az asszony legrejtettebb, legfájdalmasabb sebére, látszólag véglegesen elrontott életére, amikor a férjét hívja. Természetesen az asszony nem szeretné feltárni fájdalmát, megpróbál kitérni e nehéz téma elől. Ő még nem tudja, hogy forrásai éppen ott dugultak el, ahol e mély sebek tátonganak; így azt sem tudja, hogy az igazi gyógyulás és az igazi forrás felfakadása is csak ezen a fájdalmas ponton lehetséges. Mindeközben az asszony megtapasztalja, hogy Jézus nem ítéli el elfuserált életéért, nem hibáztatja, nem állítja pellengérre, hanem egyszerűen Isten jelenlétét, az imádság békéjét hozza el ebbe az égő sebbe. Így ahol az asszony eddig csak a fájdalommal találkozott, éppen ott találkozik egy újfajta, felszabadító szeretettel. Ez Jézus forrása, ez Jézus élő vize: ott hűsít és gyógyít, ahol a legnagyobb szükség van rá. Így éppen ez az asszony az egyetlen az egész Újszövetségben, akinek Jézus elmondja, hogy ő a Messiás, a Felkent, az Üdvözítő.
Ez az asszony nem vett részt wellness-hétvégén, egy fillért nem fizetett, mégis egészen frissen kelt fel, és ment haza – olyannyira, hogy később az egész várost összehívta, és elvezette Jézushoz. Megtapasztalta, hogy nem az – akkoriban még egyébként is ismeretlen – vezetékes víz hiánya fárasztotta ki, hanem a benne kongó üresség és szomjúság. Jézus ma sem tesz másképp: szeretne rátapintani égő sebeinkre, hogy meggyógyítsa, s az élő víz forrásaivá tegye azokat.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2014.06.30.
