Nem vagyunk egyformák, és erőforrásaink sem azok. Ezért nincs recept arra, hogy ki mit tud használni. Mindenkinek a saját erőforrásai segítenek, de megismerésükben a másik jelzései eligazítást adhatnak. Mit érzünk akkor, ha épp ráleltünk erőforrásainkra vagy épp használjuk őket? Megnyugvást, felszabadultságot, energikusságot, lendületet. Pont ezek azok az érzések, amiknek híján vagyunk, ha nagy stresszt, vagy megfáradtságot, esetleg a kiégés jeleit tapasztaljuk magunkon.
A teljesség igénye nélkül hoznék néhány erőforrás-példát, melyek között biztosan ott van néhány sajátunk is. Ilyen a testmozgás, sport gyakorlása. Ez lehet futás egyedül, de lehet csapat sport is, mint pl. kosárlabda vagy foci kortársainkkal. Erre különösen a feleségek figyelmét hívnám fel: ha a társunk el szeretne menni hetente egyszer otthonról focizni társasággal, az nemcsak őneki, hanem a kapcsolatnak is a hasznára válhat. Egy esti vacsora, tánc, színházlátogatás, irodalmi est ugyanezt jelentheti egy nő számára akár a társával, akár a legjobb barátnőjével. De ne gondoljuk azt, hogy egyedülállóként vagy elváltként ez nem valósítható meg. A természetjárás, túrázás is lehet az a foglalatosság, mely képes feltölteni, felüdülést adni. Vannak olyan emberek, akiknek a barkácsolás, a fotózás, a varrás, a sütés-főzés adja meg ezt a lehetőséget. Vers vagy naplóírás, festés, gyöngyfűzés is feltöltődést jelenthet, amire nem is gondolnánk. Ezek tulajdonképpen a „hobbi”-t jelentik az életünkben. (Ne tévesszük azonban össze a függőséget az erőforrással, mert az már nem válik javunkra …).
Lehet, hogy arra van szükségünk, hogy fellélegezzünk és tovább tudjuk vinni hétköznapi terheinket, hogy valakivel megoszthassuk a problémát. Ez lehet családon belüli munkamegosztás pl. betegápolás kapcsán, lehet egy baráti beszélgetés, ahol igazán meghallgatnak, vagy egy olyan közösség, ahol mindenki ugyanazzal a nehézséggel küzd meg. Gyászcsoport, szülésélmény csoport, alkoholisták családtagjainak csoportja, rákos betegek hozzátartozóinak csoportja stb. Meg kell, hogy említsek még egy nagyon fontos erőforrást, ez pedig a spiritualitásunkban rejlik. A vallásunk gyakorlása, a személyes Isten-kapcsolatunk óriási erőként tör életünkbe, és segít megbirkózni azzal is, amit első rátekintésre elviselhetetlennek vagy hosszú ideje fojtogatónak éltünk meg. Így erőforrás lehet a liturgikus cselekményekben való részvétel, az imádság, és a lelkigyakorlaton való részvétel is.
Ne féljünk kutatni erőforrásaink után, megéri!
Szeredai Márta
Feltöltve: 2014.07.20.
