Engedjétek hozzám a gyerekeket!
Mk 10,13-16
„Nem látod, hogy most…?!” – hallhatják gyakran azok a gyerekek, akik szüleiknek, esetleg tanáraiknak szeretnének mondani vagy mutatni valamit, miközben azok valóban mással vannak elfoglalva. A gyerekek gyakran türelmetlenek, és ha egy fontos személlyel akarnak találkozni, akkor nem figyelnek oda arra, hogy az illetõ mivel foglalkozik. Emiatt a gyerekek sokszor kellemetlenséget okoznak, s bosszantják környezetüket. Érdekes módon Jézus pont fordítva áll a gyerekek és felnõttek eme konfliktusához: õ a gyerekeknek ad elsõbbséget és inkább a felnõtt, okos tanítványokra haragszik.
Mk 10,13 És odahoztak hozzá gyerekeket, hogy õket megérintse; a tanítványok pedig rájuk szóltak. 14 Látva pedig Jézus megharagudott és mondta nekik: „Engedjétek a gyerekeket idejönni hozzám, ne tiltsátok el õket, az ilyeneké ugyanis az Isten Országa. 15 Ámen, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint egy gyerek, soha nem megy be oda. 16 És átölelve õket megáldva rájuk tette kezét. (ford. Csernai B.)
Érdemes feltenni a kérdést: mi az, amit a gyerekek olyan jól tudnak, amit a felnõttek (már) nem? Mi vezethette Jézust, amikor éppen a gyermeki lelkületet, a gyerekekhez való hasonlatosságot állította példaképül a felnõttek elé? Közelebb kerülünk az igazsághoz, ha elõbb azzal nézünk szembe, hogy miért olyan elutasítóak a tanítványok – avagy: mik azok a dolgok, amik bennünket zavarnak a gyerekek életében és viselkedésében. Mert bár a világ sokat változott Jézus és kora óta, a gyerekek és felnõttek közti különbségek és feszültségek – ha más-más módon is – lényegében ugyanazok maradtak.
A gyerekek valóban bosszantóak tudnak lenni. Elõször is gyakran valóban türelmetlenek. Ha valami lényegeset akarnak mondani vagy mutatni, akkor semmi sem akadályozhatja meg õket ebben, hiába az elutasítás, tovább ostromolják azt, aki most fontos nekik. A gyerekek gyakran nem rendelkeznek megfelelõ tudással, gyakran tévednek, és éretlenek ahhoz, hogy bizonyos dolgokat a maga mélységében átlássanak és megértsenek. Mégis mindig arra legkíváncsibbak, amit nem volna szabad tudniuk. Végül a gyerekeknek hihetetlen figyelemre van szükségük: mivel nem tudnak gondoskodni magukról, ezért szüleiknek rengeteg dolgot helyettük kell megszervezni és megtenni. Bár emiatt ritkán szokás panaszkodni, mégis hatalmas energiára van szükség arra, hogy egy gyerekrõl valóban jól tudjunk gondoskodni.
Tudták ezt a régiek is: a görögben a gyerek szó betû szerint fordítva annyit jelent, hogy üthetõ. Vagyis olyan korú emberpalánta, kit már meg lehet ütni, de még nem ért meg semmit. Már ez a szóalkotás is bepillantást enged az ókorban élõk „gyerekbarátságára”. Már õk is tudták, milyen bosszantó és alkalmatlan lehet egy gyerek jelenléte a nagyok, az okosak, a felnõttek körében. Jézus pedig különös elõszeretettel fordult azok felé, akiket ezen nagyok és okosok észre sem vettek. Jézus más szempontból szemlélte az embereket. Õ nem a külsõre figyelt, és a semminek sem számítókban is felismerte Atyja képmását. Éppen ezért a gyermekekben õ nem a már megüthetõ, de még nem értelmes emberpalántát látta, aki sokszor túlságosan is kényelmetlen, hanem észrevette bennük azt a kincset, ami minden ember elidegeníthetetlen tulajdona. Látta, hogy a gyerekek minden olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyekre nagy szükség van az Isten Országába való bejutáshoz.
A gyerekek képtelenek a múltba révedni, vagy hosszasan a jövõrõl morfondírozni. Õk a jelenben élnek, nekik a most számít, s ha most történik valami, akkor azt azonnal szeretnék megosztani a számukra fontos emberekkel. S az Isten Országa is most érkezik el, akkor, amikor Jézus megérkezik. Vele érkezik meg Isten Országa. Ez azonban azt is jelenti, hogy Jézus jövetele azonnali hatállyal változtatja meg emberek életét. Amikor Jézus meghív valakit, akkor nem ad gondolkodási idõt, sem jövõre vonatkozó garanciát. Ha egy gyereket meghívnak, õ azonnal tud válaszolni – csak a felnõtteknek van szükségük hosszas mérlegelésre. Ezért itt a gyerekek valóban megelõzik a felnõtteket. Talán azért is, mert a dolgokat nem olyan mélységekig látják át, mint a felnõttek. Tény, hogy a gyerekek gyakran nem értik a felnõttek komplikált gondolkodásmódját, a dolgok lényegét azonban gyakran sokkal jobban átlátják, mint az okosnak mondott felnõttek. Amikor mindent a végsõkig meg akarunk magyarázni, amikor mindent aprólékosan felül akarunk vizsgálni, akkor elvétjük szemünk elõl a lényeget, amit a gyerekek még ha nem is látnak, mégis gyakran megéreznek. S Jézus nem mellékes, aprólékos, tudálékos dolgokról beszél, hanem Isten gyermekien egyszerû Országáról. Végül a gyerekek gyengeségük miatt nagyon jól tudják, hogy élni csak úgy lehet, ha van valaki, aki gondoskodik. Amikor a felnõtteknek másokról kell gondoskodniuk, gyakran megfeledkeznek arról, hogy van, aki róluk gondoskodik, s azt gondolják, hogy mindent nekik kell megoldani. Bele is fáradnak az állandó szervezésbe és munkába. A gyerekek ezzel szemben önfeledten rábízzák magukat arra, aki gondoskodik róluk – példát mutatva ezzel arra, hogyan bízhatjuk rá magunkat Mennyei Atyánk gondoskodására. A gyerekek mindhárom tulajdonsága tökéletesen alkalmassá teszi õket Isten Országának befogadására.
Ezért barátkozik Jézus a gyerekekkel. Ezért haragszik az apostolokra, ezért állítja elénk a gyerekeket. S valóban: mindnyájunk szíve mélyén ott él az a kisgyerek, aki néha szeretne azonnal megérkezni valakihez, aki nem ért dolgokat, s ezért szeretné rábízni magát egy nála erõsebbre, és aki annál jobban érzi, mennyi gondoskodásra szorul, minél több emberrõl kell gondoskodnia. Jézus ezen a bennünk élõ gyermeken keresztül szólít meg bennünket. Mert csak így, e gyermek tekintetével, e gyermeki hozzáállással tudjuk befogadni az Isten Országát.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2014.01.05.
