A többsávos információs országutak, mobiltelefonok, gyors frissítések és letöltések világában felnövekvő, úgynevezett Z generáció könnyen elfeledkezhet erről. A mai technológia szédületes lehetőségei és állandó fejlődése elhintheti bennünk az illúziót: időnk tökéletesen uralható. Minden késésünk behozható, minden mulasztás utólag rendezhető. Avagy éppenséggel ellenkezőleg: a mai élet diktálta tempó valósággal fölemészt bennünket, nincs időnk semmire, mintha munka és pihenés egyaránt rohanás és teljesítmény kérdésévé válnék. Eljött az idő, hogy a technika végre kifejlessze Köbüki bácsi „időkibővítő” készülékét…
Időhiányunk valójában egyúttal értelemhiány, a jelentésvesztés tapasztalatában gyökerezik. Nem tudjuk már, mi értelme a rohanásnak… – Vajon mi az értelme az időnek? Csak Kronosz kíméletlen uralma alatt állnánk, aki a görög mitológia szerint fölfalja saját gyermekeit? Az időtapasztalat fenomenológiai elemzése rádöbbenthet bennünket az idő kairikus szerkezetére. Idő, jelentés és értelem – emberi tapasztalatunk egymással szorosan összefüggő elemei. Az értelmetlenként átélt idő megbetegít, az értelmesen eltöltött idő gyógyít és nevel – bármelyik segítő foglalkozás gyakorlója tanúskodhat ezen alapvető igazságról.
Lelkünk-szellemünk úgy szabadulhat ki a kronosz korunkban fojtogató, elnyeléssel fenyegető fogságából, hogy megpróbálja újból kairikus alaptapasztalata szerint megérteni s elrendezni idejét. Világunkban azt is mondhatnánk: Áruld el nekem, mire érsz rá, s én megmondom, ki vagy! Mit jelent számodra a másik, az ő vágyai s a Te neki tett ígéreted? Mire szánsz időt s mire nem? Van-e minőségi időd magadra, kapcsolataidra, Istenre? Vannak-e ünnepeid – évente, havonta, hetente, naponta megvalósuló kairoszaid? Vajon időd értelmesen hömpölygő folyam vagy egy krónikus hiány gyilkos örvénye? Életed forgatagában föl tudod-e ismerni az igazi fordulatot, a meglepetést, az értelem elmulasztható lehetőségét, egy-egy érték megvalósításának gyógyító esélyét, a halaszthatatlan alkalmakat? Van-e érzéked Kairosz iránt, vagy már teljesen elnyelt Kronosz?
Nem véletlenül fejezte be egykor Poszeidipposz Kairosz imént fölidézett képmására írt versét a következőképpen: „Miért formált meg téged a művész? A te kedvedért, idegen, és tanulságként állított engem ide.”
Bakos Gergely OSB
(Forrás: A Szív, 2014. július-augusztus. A folyóirat honlapja: www.asziv.hu, a Szerő és a Kiadó engedélyével)
Feltöltve: 2015.01.25.