Technikai vívmányoktól uralt korunkban az életre is gyakran úgy tekintünk, mint egy „termékre”, amelyet létrehozunk, fenntartunk, szükség esetén egészségügyi intézetekben megjavítunk. Persze nemegyszer fájdalmasan szembesülünk határainkkal, megtapasztaljuk, hogy nem mi magunk vagyunk az élet s a saját életünk ura. A Szentírásban az élet mindig Isten ajándéka: Ő az élet Ura, Ő adhat és vehet el életet. S az Istentől adott élet nemcsak biológiai, hanem lelki-szellemi élet is: benne foglaltatik kapcsolataink összessége. Isten fő célja pedig, hogy életet adjon a szó minden értelmében – s ebben együttműködésre hívja meg az embert. Isten első meghívottja ezen az úton Ábrahám (akinek az eredeti neve Ábrám, később kapja a jól ismert Ábrahám nevet). Ahhoz, hogy az életadásban közreműködhessen, három ígéretet és egy meghívást kap:
Ter 12,1 Az Úr azt mondta Ábrámnak: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra földre, amelyet mutatok majd neked! 2 Nagy nemzetté teszlek, megáldalak, s naggyá teszem neved és áldott leszel. 3 Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
4 Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenöt esztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból. 5 Vette Sárait, a feleségét, Lótot, testvérének a fiát, s minden vagyonukat, amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak Kánaán földjére.
A meghívás egy új kezdetre szól: Ábrám elhagyja az eddigi biztonságos közegét, rokonait, ismerőseit. Ezáltal elhagyja a biztonságot, a családja és rokonsága által is biztosított oltalmat. Az új élet befogadásához mindig nagyobb térre van szükség, ezért ad Isten újabb és újabb kihívásokat elénk. Ráadásul Ábrám még azt sem tudja, hová kell mennie: egyedül Isten tudja, merre vezeti majd őt. Hosszú éveken keresztül fog idegenként bolyongani – nem azért, hogy új hazára leljen, hanem azért, hogy megtanulja rábízni magát Isten vezetésére. Ez teszi őt kellőképpen nyitottá annak az életnek a befogadására és hordozására, amelyet általa akar adni az Élet Ura az emberiségnek.
A három ígéret sejteti meg az új élet gazdagságát. Az első ígéret a leszármazottakra, az utódokra vonatkozik. A régi emberek sokkal mélyebben átélték esendőségüket. A lényegesen egyhangúbb hétköznapok, a nemzedékek egyforma váltakozása tudatosította bennük, hogy egy ember mindig csak a családján, a nemzetségén, törzsén belül élhet. Az elődöktől örökölt fizikai-szellemi kincset kell megőrizni és továbbadni a leszármazottaknak. Kevesen vették a bátorságot ahhoz, hogy új utakra lépjenek – jelentős részük már az út elején feladta vagy kudarcba fulladt. Ábrám csak azért lehetett sikeres, mert Isten vezetésére hagyatkozott. Így lehetett valóban sok nemzet atyjává – bár akkoriban még nem volt egyetlen gyermeke sem.
Másodszor Isten áldást ígér Ábrámnak. Ezalatt ő érthetett egészséget, gazdagságot, jólétet és sikert – amelyből valamennyi jutott is neki. Ám ez az áldás valójában azt az isteni életet jelenti, amelyet Isten Ábrahámon keresztül akart adni az emberiségnek. Ebből ő maga nem sokat tapasztalt; Istenre való állandó nyitottsága azonban a bizalom és a hit példaképévé tette. Ezért lett ő az egyik első olyan ember, akivel Isten szövetséget is kötött – a feltételeket természetesen Isten diktálta, ám tette ezt úgy, hogy ő maga sokkal többet vállalt benne, mint amennyit Ábrámtól kért. Vagyis ebben a szövetségben Isten köteleződött el Ábrahám mellett – ez az áldás lényege.
Végül Isten nagy nevet ígér Ábrámnak. Ez a nagy név az ő új neve lesz, az Ábrahám név. E név nagysága elsősorban nem Ábrahám teljesítményének köszönhető, hanem annak az áldásnak, amelyet rajta keresztül kapott az emberiség. Hiszen vele kezdődik az a hosszú történet, amelynek csúcspontján Isten maga érkezik e földre Jézus születésekor.
Természetesen Ábrahám története egyedi és megismételhetetlen, ám a rajta keresztül érkezett áldás mindenkinek szól. Így Ábrahám élete azt is bemutatja, hogyan lehet hűségben kitartani az élet láthatatlan Istene mellett, befogadva az Ő áldását és életét.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.06.18.
