Ki vagyok én? Az vagyok-e, akinek gondolom magam? Az akarok lenni, akinek gondolom magam!
Talán még emlékszünk arra, hogy mik is akartunk lenni kiskorunkban. Ugye Ön is ábrándozott arról, hogy mi lesz majd, ha felnő? El tudta képzelni zsenge fiatalon, hogy orvos, vagy festő, esetleg matematikus, avagy méhész válik magából? Ha volt elképzelése arról, hogy mi lesz majd nagykorában, az lett-e valóban, amire 4 – 6 évesen gondolt? Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kislányok az úgynevezett nőies foglalkozások felé tekintenek – mint például modell, táncosnő, óvónő, tanárnő vagy fodrász, – míg a fiúcskák az igazi férfias foglalkozások egyikét választanák – mint például a katona, rendőr, kamionos, mérnök vagy informatikus – az ovis, illetve a kisiskolás kor körül.
De vajon hogyan juthatunk pár évesen ilyen választásra? Részben talán azért, mert ezeket a foglalkozásokat már valamelyest el tudjuk képzelni, láttuk valamely formában, vagyis már volt tapasztalatunk az „ilyen” foglalkozású felnőttel, és valószínűleg tetszett – bár ez leginkább a személyhez köthető. Döntő fontosságú a választásunkban azonban az, hogy mennyire gondoljuk magunkat alkalmasnak a bizonyos foglalkozásra!
Rögtön felmerül a kérdés, hogy egy alig 4-6 éves gyermek honnan veszi azt a feltételezést, hogy bármire is alkalmas lehet? Mérei Ferenc (1976) úgy fogalmaz, hogy mindez visszacsatolás a szüleinktől – a kompetencia motívumok, azaz, hogy képesek vagyunk egy fajta cselevésre, vagy tevékenységre egyúttal a gondozónk bíztatása mellett a saját megélt tapasztalati bizonyosságunk is: „meg tudjuk csinálni”. Ebben a korban épp ezért fontosak a szerepjátékok, amelyek által megismerhetjük, hogy mire vagyunk képesek. Ezt követi a 6-12 éves kori szenzitív, az önbecsülést tanuló időszak, majd követi a kétkedés kora, amikor is vagy elhisszük, vagy nem, hogy képesek vagyunk valamire.
Mit is nevezünk tehát önismeretnek? Legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy a saját magunkról, önmegfigyelés útján szerzet ismeretünk, azaz egy önmagunkról alkotott tudatos kép. Hasonló módon történik ez az önmegismerési folyamat, ahogyan más embereket is megismerünk: megfigyeljük a másik reakcióit, viselkedését, érzelmi kibontakozását, külső és belső tulajdonságait, tehát ugyan így a saját tulajdonságainkat. Az önmagunkról kialakult ismereteink jelentik az énfogalmat, és az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeink foglalják magukba az önértékelésünket. E két fontos fogalom, tehát a gondolataink és érzelmeink alkotják az önismeretet.
– folytatjuk –
Feltöltve: 2016.02.29.
