Feltöltve: 2020.12.15.
Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes, izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak…
A sötétséget beszívja a föld, és eléri a kerti padot a fény. A fákat szemléli. Mozdulna, hisz nincs mit tennie értük, de marad, és őrzi…
Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke,…
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket…
Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol…
Tegnapi lábnyomukat keresik, csipegetnek éjszakamorzsákat, ébredező tavaszi hangokat. Szárnyuk verdesése az aszfalt porát felzaklatja, az utca kövének békéjét nem. Felbúgó autómotorok, közeledő lépések. Ha…
Írtam a kisborosnyói forrásvédő kisiskolások kérésére Van egy forrás valahol egy öreg erdő sátorában, valamikor a korsómmal vízért én is odajártam. Ott tanyáznak a…
Gyerekkoromban, az alsórácegresi nagyszederfa alatt hallottam egy történetet. Nem hinném, hogy abban a pillanatban, amikor elhangzott, megértettem volna minden ága-bogát. De a gyerekkorban hallott történetek…
„Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen, – utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak a fejem hajszálainál, – és a szívem is…
