Ha felvillansz, tündöklő fény, Átlobbansz a reggeleken, A harangszó méltóságán, Bearanyozod a létet, És aztán eltűnsz hirtelen A hívatlan alkonyatból. Nem ismerhet, nem tud rólad…
lepke libben kő ha moccan pillanatnyi zűrzavar de most a csend de most a rend a végtelen idebenn Feltöltve: 2017.08.20.
Bottal s öreg kutyámmal indúltam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő…
Nem hódításra indultunk mi el A végtelenből, – csak találkozásra. Testvér, a mi testvérségünk Ezért oly ritka, szép és drága. Nem hajtottuk a lelkünket igába. …
A csábító Anya azt mondta, ha még egyszer pocsolyába lépek, letöri a lábam. Azt hiszem ez így butaság, mert a múltkor láttam, amikor letört a…
Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan. Ami őrület, mert ki az, aki ebben sem biztos. Anyám ebben is különbözött a…
Istent, Jézust nem sokat emlegetted. Ha imádkoztál is: titokba tetted. A holdtól féltél: megzavarta álmod. Hidegen hagytak hűs csillagvilágok. Az égen csak a „napocskát” szeretted.…
Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem…
Özönvíz-táj ez, tág és szédítő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az uton — Ekképp mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még…
Gyötrött és tépett magamat Régi hiteiben fürösztve Vérből, jajból és lángból Szedegetem össze S elteszem, mint életes holtat. Kell még Tegnapról hív tanu S kell…
