Mit tanulhatunk egy betegségből? Mit üzen a testünk? Dr. Major János gyermek-gasztroenterológussal, családterapeutával, a Bethesda Gyermekkórház orvosával beszélgettünk test és lélek kapcsolatáról.
– Orvosként, pszichoszomatikával is foglalkozó terapeutaként nap mint nap találkozik test és lélek kapcsolatát érintő kérdésekkel. Meg tudna osztani velünk néhány fontos tapasztalatot?
– Egyrészt fontosnak tartom, hogy néha nehéz elkülöníteni, hogy egy betegség melyik tünete a „testibb”, és melyik a „lelkibb”. Nyilván arra törekszünk, hogy az egész embert kezeljük, mégis, az orvosoknak, és a hozzátartozóknak is sokszor nehéz az, hogy vajon melyik hozzáállás segít. Én abban hiszek, hogy együtt érdemes a kettőt gyógyítani. Sőt, a testi és lelki oldalhoz még hozzávenném a szociális közeget, a környezet szerepét is. Sokszor egy környezeti tényező is okozhat testi tüneteket, vagy a már meglevő betegséget súlyosbítja. Így ha a környezeti, például munkahelyi tényezőkön változtatunk, akkor javul az állapot. Ugyanez igaz arra, hogy ha valakinek van egy lelki betegsége, például depressziója, szorongásos zavara, akkor azt pszichoterápiásan vagy gyógyszeresen kezelve javulhatnak a fizikai tünetei – például a hasfájása, vagy migrénes fejfájása. Elég gyakori, hogy a gyógyításban egyik vagy másik, de akár több irányból elindulva javul a másik állapot is.
– E szerint a betegség összetett, komplex állapot, amiben nemcsak a fizikai tényezők fontosak, hanem a lelki oldal is, és az a szociális közeg, ami a beteget körülveszi?
– Így van. Azt nehéz felderíteni, hogy az adott helyzetben mi az erősebb. Gyerekekkel foglalkozom, tehát hozzám általában szülőkkel jönnek, sokszor látom az egész családot. Mégis lehet, hogy évekig nem derül fény egy fontos dologra, például, hogy elváltak a szülők. Egy olyan esemény, mint a válás, a tünetek súlyosbodásához vezethet, de előfordul az is, hogy éppen a javuláshoz járul hozzá. Az orvos-beteg találkozás tehát nem mindig teszi lehetővé, hogy minden körülményt figyelembe tudjunk venni. A kórházunk Fájdalomambulanciáján éppen ezért egy pszichológussal együtt rendelünk, és elhívjuk a szülőket is, ami lehetővé teszi, hogy sokkal több mindent figyelembe tudjunk venni. A munkánk hatékonyságát növeli, hogy így együtt tudunk működni. Előfordult olyan eset, amikor egy hónapok óta fennálló fejfájás hátterében elhúzódó orr-melléküreg gyulladás állt. Ezt a pszichológus nem vette volna észre, viszont más oldalról éppen az ő szaktudása szükséges.
– Tehát előfordul, hogy egy lelki probléma okoz testi panaszokat, de van olyan is, hogy egy elsőként pszichés gyökerűnek hitt betegség mögött valójában fizikai okok húzódnak meg?
– Igen. Van olyan betegem, aki liszt érzékeny, emellett hasfájása van. Diétázik, a diéta mellett jobban lett, de továbbra is fennáll a hasfájása – ebben valószínűleg lelki tényezők is közrejátszanak. Sokszor egy hozzátartozónak is nehéz eldönteni, hogy mi az, amit tennie kell. Ha adott egy ismert, krónikus állapot, egy stresszhelyzet, családi változás felerősítheti a panaszokat, és ilyenkor nehéz megkülönböztetni, hogy adjunk-e még több gyógyszert, vagy inkább beszélgetni kell a beteggel. Alapvetően nem lehet elkülöníteni a testi és lelki okokat, egy organikus betegség esetén is mindig van lelki tényező, ami segíthet is, de ronthat is a panaszokon.
– A nyugati orvoslás sokáig elkülönítette a testet és a lelket, napjainkban azonban egyre inkább tapasztaljuk a törekvést arra, hogy újra egységben szemlélje az embert. Ugyanakkor találkozunk szélsőséges nézetekkel is – nehéz eligazodni a mindent ígérő kúrák piacán…
– Hozzám főként emésztőrendszeri betegségekkel jönnek, ezen a területen én is tapasztalom, hogy néha megpróbálják a betegséget visszavezetni egy konkrét okra – például az elgombásodásra, különböző vegyszerek fölhalmozódására, vagy allergiákra, és nagyon szigorú diétát javasolnak. Az adott étrendet javasló szakemberek sokszor azt állítják, hogy a diéta hatása csak igen hosszú idő után jelentkezik (akár évek múlva), néhány hét alatt nem. Ennyi idő alatt azt gondolom bármelyik betegség javulhat, és józan paraszti ésszel átgondolva sem valószínű, hogy évek múlva fog csak a panasz a diéta hatására reagálni. Mégis sokszor elhiszik az emberek, hogy ez a megoldás, és nagyon szigorú diétákba kezdenek, olykor a gyermeküket is komolyan diétáztatják. Előfordul ez olyan anatómiai fejlődési rendellenességek esetén is, amelyeknél a diéta nem hozhat javulást. Ilyenkor megpróbáljuk átbeszélni a beteggel a lehetőségeket, tájékoztatni őt.
Visszatérve a betegségek testi-lelki okaira: Előfordulhat, hogy egy tünetnek kezdetben főként lelki okai vannak, de a későbbiekben már állandósuló fizikai elváltozás jelenik meg az érintett területen – ez elég gyakori például az irritábilis bélszindróma esetén: először például egy stresszhelyzet miatt felgyorsul a bélmozgás, majd, ha a kiváltó tényező hosszú ideig fennáll, mikroszkópikus szinten kimutatható elváltozások alakulnak ki (bélflóra eltolódás, idegi kapcsolatok, allergiás gyulladásra jellemző sejtek halmozódnak fel a bélfalban stb.) amelyek később segítenek abban, hogy a kialakult tünet stressz nélkül is fennmaradjon. A testi-lelki tényezők összefonódása miatt rendelünk együtt a pszichológus kollégával.
– folytatjuk –
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2016.03.31.
