Jn 15, 15
Egyre virtuálisabb világunkban egyre gyakrabban a látszat számít a lényeg helyett. Egyre többet töltünk a képernyők előtt, s megpróbálunk ezen a felületen (is) barátkozni. S eközben barátságaink alakulnak, módosulnak. Van azonban egy barátunk, aki egészen más irányból érkezik: Jézus, akinek nagyon konkrét, határozott és valljuk be: kemény elképzelései vannak a barátságról. Földi élete utolsó estéjén mindezt így fogalmazta meg:
Jn 15,13 Ennél nagyobb szeretete senkinek sincs, hogy valaki az életét teszi le a barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha teszitek, amit én parancsoltam nektek. 15 Már nem mondalak titeket szolgának, mivel a szolga nem ismeri, mit csinál az ő ura. Titeket pedig mondtalak barátnak, mivel mindent, amit hallottam az Atyámtól, tudattam veletek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és tettelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt hozzatok, és a gyümölcsötök maradjon, hogy amire csak kéritek az Atyát az én nevemben adja nektek. 17 Ezt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
Jézus a szeretet csúcsát abban jelöli meg, hogy valaki odaadja az életét a barátaiért. Ez az odaadás elsősorban nem az élet feláldozását jelenti, sokkal inkább a másikért való életet: amikor a hétköznapi életünk eseményeit a másik szolgálatába állítjuk. Ha egy pillanatra eltekintünk képességeink határaitól, feltehetjük a kérdést, nem lenne-e nagyobb szeretet mindezt az ellenségeinkért megtenni? Jézusra tekintve ráadásul azt látjuk, hogy ő nemcsak a barátaiért, hanem bizony ellenségeiért is élt és halt. Akik azonban elfogadják az odaadott életet, azok – még ha korábban ellenségek voltak is – barátainkká lesznek. Így az odaadott élet teremti meg az igazi barátságokat.
A tanítványok – minden tökéletlenségük és gyarlóságuk ellenére – befogadták Jézus értük adott életét, s így elindultak a barátság útján. Jézus nekik adja a szeretet parancsát, s a tanítványoknak nincs más dolguk, mint továbbadni azt, amit Jézustól kaptak. Amennyiben ezt megteszik, életük valóban gyümölcsözővé válik, vagyis újabb és újabb barátságok születnek, s kialakul egy valódi baráti kör, amelynek középpontjában a mindenét ajándékozó Jézus áll.
Ebbe a baráti körbe kap meghívást minden ember. S amikor megtapasztaljuk, milyen nehéz barátságosnak lenni, akkor tehetjük meg az igazi szeretet lépéseit: odaajándékozhatjuk magunkat azoknak is, akik elsőre nem tűnnek barátságosnak. Minderre természetesen csak abban a mértékben vagyunk képesek, amennyire megnyílunk Jézus mindent nekünk ajándékozó barátsága előtt.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2015.02.01.
