A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy…
Bátran viseld magányodat, én számon tartlak téged, ne hagyd a sorsod csillagokra, benned érjen a végzet. Vállad két éber sarka közt ha sisteregve átcsap, tudom,…
Dombok hajlatából Ég felé révedés: Szürke hamutálból Sarjad a zöld vetés. Fehér felhőgyolcsból A szél foltot szabott: Rongyba öltözteti A meztelen Napot. Szomjas a föld…
Nem hódításra indultunk mi el A végtelenből, – csak találkozásra. Testvér, a mi testvérségünk Ezért oly ritka, szép és drága. Nem hajtottuk a lelkünket igába. …
Bottal s öreg kutyámmal indúltam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő…
lepke libben kő ha moccan pillanatnyi zűrzavar de most a csend de most a rend a végtelen idebenn Feltöltve: 2017.08.20.
Ha felvillansz, tündöklő fény, Átlobbansz a reggeleken, A harangszó méltóságán, Bearanyozod a létet, És aztán eltűnsz hirtelen A hívatlan alkonyatból. Nem ismerhet, nem tud rólad…
Azért az mégis nagyon zavarba ejt, hogy épp elindultam Odaátról Ideátba , és máris kiderült, ezzel az egész születésdologgal baj van, és nem csak afféle…
Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan. Ami őrület, mert ki az, aki ebben sem biztos. Anyám ebben is különbözött a…
Istent, Jézust nem sokat emlegetted. Ha imádkoztál is: titokba tetted. A holdtól féltél: megzavarta álmod. Hidegen hagytak hűs csillagvilágok. Az égen csak a „napocskát” szeretted.…
