Ady Endre:
Apámtól, anyámtól jővén
Anyám hangjában szomoruság,
Apám hangjában vad feledés.
Jaj, be kicsiny az élet,
Be kevés, be kevés.
Hiszen ők cselekvék, hogy élek,
Hogy sokat és nagyot akarok.
Hallgatnak s én rettegve
Érzem, hogy ki vagyok.
Be csoda, hogy vagyok és élek,
Hogy nem unom meg s ujra merek.
Verset írok és holnap,
Már holnap megyek.
Feltöltve: 2016.06.05.
