Az ember elválaszthatatlan a természettől. Benne élünk, s az élet forrásaként biztosítja a fennmaradást: levegő, víz, táplálék nélkül elpusztulnánk. Jólétünk alapja is, hiszen a természetes anyagok szükségesek életterünkhöz, tevékenységeinkhez, és a fejlődéshez. A természet megfigyelése a felfedezések alapja – a tőle kapott szellemi javak lehetőséget adnak életünk jobbá tételéhez. Tanítása azonban belső, lelki gazdagság forrása is. A növény és állatvilág, a természeti jelenségek szemlélése nem csak a teremtett világ szépségének és harmóniájának csodálatát ébreszti fel bennünk. Megérezhetjük és átélhetjük benne, hogy létünk, és a bennünket körülvevő világ ajándék. A természetben való töltekezés békét és örömet hoz: a természet ritmusa visszavezet önmagunkhoz, belső forrásainkhoz.
A természet a találkozások kitüntetett helye. Kapcsolatba hoz. Benne érezzük, hogy a világ részei vagyunk. A közös alkotás, kreativitás területe is – együtt gondozzuk, alakítjuk embertársainkkal. Csendjében önmagunkkal találkozunk, szépségében szemléljük a bennünket meghaladó valóságot. A természet életadó – mégis keveset időzünk közelségében.
Szükségünk van a természetre! Tisztelete, védelme, a vele való kapcsolat ápolása nem pusztán a túlélés miatt érdekünk.
Szánjunk minden nap fél órát a természetben való töltekezésre!
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2015.02.28.
