(Ter 37-50)
A Szentírásban – a hétköznapokhoz hasonlóan – mindig az aktív hősök vannak előtérben, akik éppen valami rendkívülit tesznek; a gyengékkel, betegekkel, idősekkel pedig általában akkor találkozunk, amikor meggyógyulnak, vagy más különlegesség történik velük. Ám a gyengék, betegek, idősek egyformán lassan pergő hétköznapjait már akkor sem írták le. Ugyanez igaz az ősatyákra is: az ő életükből is az érdekeset tartják említésre méltónak. József történetében azonban a háttérben újra és újra felbukkan a már idős Jákob.
Ábrahám unokája hosszú és izgalmas életre tekinthetett vissza. Ikertestvére, Ézsau ugyan megelőzte őt, ám Jákob még gyerekkorában „megvette” tőle az elsőszülöttségi jogot, majd egy csellel megszerezte idős apjuktól az elsőszülöttnek járó áldást. Testvére haragja elől persze elmenekült, s hosszú évekig volt távol otthonától. Szerette a dolgok könnyebb végét megfogni, nem riadt vissza a csalástól, mindent megtett érdekei érvényesítéséért. Emiatt rengeteg konfliktusba keveredett, küzdött rokonnal és ellenséggel, egy alkalommal még Istennel is. Végül azonban kibékült testvérével, tizenkét gyermeke született – s boldogan élhette volna idős napjait, ha kedvenc fia, József, egy nap el nem tűnik.
József történetét hosszan írja le a Szentírás (Ter 37-50), amelyben az idős apát csak ritkán említik meg. Vessünk egy pillantást erre a történetre Jákob szempontjából! Fiai egy napon József széttépett ruhájával térnek haza, amit valahol útközben találtak. Ettől kezdve az addig aktív Jákob, Isten tervének hordozója, megtörik és magába fordul. Nem néz már előre, lemond a jövőről, hiába van körülötte családja s tizenegy fia.
Ahogy telnek az évek, mintha az egész világ összeesküdne ellene. Szárazság és természeti katasztrófák követik egymást, amelyek rendre megsemmisítik a termést és előrevetítik az éhínség rémét. Amikor Jákob hallja, hogy Egyiptomban lehet élelmiszert vásárolni – mintegy két-három havi járóföldre –, maga nem indul el, csupán tíz gyermekét küldi el bevásárolni. Legkisebb fiával marad otthon, s hosszú időn át még magányosabban telnek napjai: Mi lehet gyermekeivel útközben? Valóban van élelmiszer Egyiptomban? Sikerül vásárolni? Hosszú idő után kilenc gyermeke eleséggel megrakott szekerekkel tér haza. Beszámolnak kalandjaikról, s arról, hogy egy testvérüknek fogságban kellett maradnia Egyiptomban egészen addig, amíg legkisebb testvérüket is magukkal nem viszik. Jákob nem akarja elengedni legkisebb fiát, s ez állandó feszültséget szül az idős apa s gyermekei között. Az éhínség azonban csak nem akar véget érni, így végül tíz gyermek ismét útra kel. Jákob pedig egyedül marad otthon – elárvultan, gyermek nélkül. Úgy tűnik, kénytelen végleg lemondani a jövőről, s már csak valamilyen isteni csodában remél, amely megmentheti gyermekeit, s ezzel azt a jövőt, amelyet Isten ígért nagyapjának, apjának s személy szerint neki is – ám az már nagyon régen volt.
Egy napon azonban az idős apához megérkezett tizenegy gyermek, s azzal örvendeztették meg agg apjukat, hogy elveszettnek hitt testvérükkel is találkoztak. Ám kihűlt szíve először nem tudja elhinni gyermekei örömhírét, s csak lassan fogja fel szavaik értelmét, hogy viszontláthatja elveszettnek hitt kedves gyermekét Egyiptomban. A megtört ősatya lassan újra elindul, s ekkor mutatkozik meg, milyen kincseket hordoz szíve mélyén. Amikor elindul otthonából, Isten újra megjelenik neki, s biztosítja őt további jelenlétéről. Amikor pedig Jákob Egyiptomba érkezik, viszontlátja fiát, Józsefet, aki időközben Egyiptom második embere lett. Így találkozik a fáraóval is, s külön megáldja őt. Bár József mentette meg Egyiptomot és környékét az éhhaláltól, az áldást Jákob adja a fáraónak. Ám nemcsak őt, hanem gyermekeit és unokáit is megáldja majd. Jákob már nem tud tevékenyen részt venni gyermekei és unokái életében, ám az áldással sokkal többet ad, mint bármilyen segítség vagy gazdagság: ezzel adja át nekik Isten jövőképét: a Mindenható kiválasztotta őket, terve van velük, s ez a terv minden látszólagos akadály ellenére is beteljesül.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.09.30.
