Az alábbiak egy rádióműsorban hangzottak el. A rádióműsor CD-n is hozzáférhető a Fogadóban.
„Törzstagnak érzem magam, bár nálam már régebben idejárók is vannak itt, 6-7 éve alkoholproblémával és más jellegű szenvedélybetegséggel. Azért érzem magam törzstagnak, mert ez egy befogadó közösség, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, és ezt nagyon hamar megszokja az ember. A legnagyobb magányosság az, amikor az ember társaságban, vagy családban magányos. Ha valaki sokat van egyedül, kialakít magának egy rendszert, és abban időnként jól vagy rosszul érzi magát, de nem befolyásolják, úgymond, külső tényezők.
Az igazi magányosság, az amikor az embert sokan veszik körül, akikkel valamilyen oknál fogva nem találja meg a hangot, a kontaktust, azt a fajta együttélési helyzetet, rendszert, amiben ô jól érzi magát. Ennek a csoportnak pont az a legfontosabb összetevője, hogy aki ide bejön, megjárta a hadak útját, eljutott akár a legmélyebb pontra, amire el lehet. Itt mindenki megjárta a hadak útját, amikor ide bejön az ember itt nem kell alakoskodni, nincsenek olyan elvárások, amikkel szemben az ember a pótszereket kereste, mert hogy éppen mindig az volt a problémája, hogy mit várnak tőlem mások, mit gondolnak rólam mások, milyennek szeretnének ők látni.
Itt azzal szembesül az ember, hogy bejön, és mindenki elmondja – ha akarja egyáltalán –, ami a szívét nyomja, és nem kell magyarázkodni a másiknak, hogy ez milyen mélység, hogy ez milyen tragédia, hogy ez milyen hihetetlenül nehéz szituáció, mindenki tudja.
Akkor egyszerűen arról tudunk beszélni, ami a lényeg, hogy vagyunk, mi történik velünk, milyen lehetőségeink vannak ahhoz, hogy még jobban talpra álljunk, hogy megtaláljuk a helyünket a világban.
Még egy nagyon fontos dolog, amit nekem a csoport hozott, hogy amikor az ember elindul a jó úton, akkor nagyon hullámzó, depressziókkal teli hangulata van, ami azt jelenti, hogy időnként nagyon happy, időnként meg lent van a padló alatt. Ez a csoport számomra azt hozza, hogy ha eljövök ide, és túl jól vagyok, ami a legnagyobb veszély a szenvedélybetegeknél, mert akkor tudják elhinni, hogy na, most jól vagyok és megtehetek valamit, amit egyébként nem, akkor szépen visszahúz, amikor nagyon rosszul vagyok, akkor pedig megemel. Hétről-hétre az ember szembesül azzal, mit tettem eddig, hogy jutottam ide, és hogy miért nem szabad még egyszer abba az irányba menni.”
Álmod úgy valósul meg,
ha szánsz időt a szépre.
Ne sokat tégy, de azt jól,
így gyarapszik műved.
Példánk, ha követni vágysz: Járj lassan, úgy jutsz tovább!
Ne sokat tégy, de azt jól,
így gyarapszik műved.
Kőre követ, nap mint nap,
titkod majd beérik.
Így növekszel nap mint nap, míg elérsz az égig.
(A „Hogy vagy csoport” Ars poeticája)
Forrás: http://www.kimondhato.hu/Kiadvany/Kimondhato1.pdf
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat
Elérhetőség: Budapest, I. Csap u. 2. Telefon/fax: 355-0337
Feltöltve: 2016.08.31.
