7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” 9Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?”Jn 3, 7-9
A legnagyobb reménytelenségben születik meg a remény, a legnagyobb sötétségben a fény.
Amikor egyik tanító elmegy, hogy megkeresse a Másikat, sötétség borítja a földet. Az idős ember sejti, hogy akivel találkozni megy, nem egy hétköznapi ember. Csodák történnek a jelenlétében, jelek, amelyekre nincsen magyarázat. Amikor később ott állnak egymással szemben: idős és fiatal, két külön világ képviselője és tanítója, a vén, az idős ember elé hirtelen az újjászületés titka tárul. Mintha az ég találkozna a földdel, az alkony a hajnallal, és mi – vele együtt – valamiféle ívet járunk be, átérezve az új fuvallat érintését, mi is bepillantást kapunk Isten Országának titkaiba. A szél fúj, a Lélek lassan működni kezd, és a fény ellepi a sötétséget.
Talán te is voltál már olyan helyzetben, amikor dönteni kellett. Amikor valamilyen okból, úgy ahogy volt eddig, tovább nem lehetett folytatni. Amikor ott volt már a szívedben az elhatározás, de az újtól, az ismeretlentől és bizonytalanságtól való félelem mégis visszatartott. Nehéz volt megtenni az első lépést. Talán a második sem volt könnyű. Mi az, ami ilyenkor előre vinne? Mi segítene? És mi segített Nikodémusnak, elindulni az éjszakába? Elindulni inkább, mint ottmaradni?
A szövegből nagyon keveset tudunk meg erről. Nikodémus a farizeusok egyik vezetője, aki közösségbeli pozícióját saját tudásának, megbízhatóságának, hosszú éveken át való kitartó munkájának köszönheti talán. Amikor találkozni akar Jézussal, idős ember már. Megvan a saját helye és világlátása, és joggal lehet feltételezni, hogy habozik és fontolgatja a helyzetet, mielőtt útnak indult. De elindul, és hamar kiderül, hogy az első bátor lépés után ott vár rá a következő is: ő, a művelt előkelő és talán magabiztos ember a Jézussal való személyes találkozásnál egyszerre csak bizonytalanná és tanácstalanná válik, hagyja, hogy Jézus kezdeményezzen. Vezetésre szorul. Úgy viselkedik, mintha nem is tudná pontosan, mit akar kérdezni. Nikodémus igazi kérdését Jézus válaszából tudjuk csak meg! Mert Jézus rögtön a lényegre tör: Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.
Vajon mi hagyjuk magunkat rávezetni életünk kérdéseire? Meg tudjuk fogalmazni, ami foglalkoztat? Kihez fordulunk segítségért? Fordulunk egyáltalán valakihez? Mert a választ csak akkor kapjuk meg, ha el kezdjük keresni az igazi kérdést.
Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. A vén Nikodémus, idős kora ellenére meglátta, amit kellett, mert elindult. Az elindulás a sötétségbe egyszerre elindulást jelenthetett számára a sötétségből. Megengedte annak a titokzatos Léleknek az érintését, amely a szívet szeretettel átölelve, új távlátok felé viszi az embert, az örök élet felé. Ugyanakkor a Lélekkel az eddigi életet is új fényben látjuk meg. Nikodémus saját útján alázatosnak és nyitottnak mutatkozott. A bibliai történetből nem derült ki, hogyan döntött, nyitva maradt a történet. János evangéliumában még kétszer találkozunk olyan nevű emberrel, aki a tanítványok közé tartozott. Ha valóban ő volt az, ez azt jelentené, hogy Jézus mellett döntött és új feladatok vártak rá a közösségében, és a magánéletében is. A Jézussal való találkozás nem marad gyümölcs nélkül.
Hagyjuk mi is nyitva a saját élettörténetünket! A Szentlélek általi újjászületésnek semmilyen feltétele nincsen. Bármikor elkezdődhet! A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” A Lélek hatása és működése lassú és újjáteremtő. Tud szelíden vezetni, kérdéseket szülni, válaszokat adni, tud új értelmet adni az életünknek. Egyszer csak megjelenik és simogatja a lelkünket. Nem kell teljesítenünk, valamilyennek mutatnunk magunkat, nem kell szebbnek, jobbnak, de rosszabbnak sem látnunk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Isten úgy szeret bennünket, ahogyan éppen vagyunk, ott kezd munkálkodni bennünk, ahol éppen Ő akar. Talán itt és most. Csak engedjük a Szentlélek szelíd munkálkodását bennünk és hagyjuk magunkat vezetni Isten országába! Ámen.
Dorota Pawerová
Feltöltve: 2013.11.17.
