El camino: a spanyolországi Santiago de Compostelába vezető zarándokút, melyet a 10. század óta járnak többnyire gyalogos zarándokok. El camino: Európa kulturális útvonala, az EU kulturális öröksége, EU-s pályázatok tucatjaiból jól kiépített útvonal- és szálláshálózat. El camino: több száz kilométer kihívás, kaland, kelta misztika és ezoterikus energiák. El camino: Shirley MacLaine, Paulo Coelho, Tolvay Ferenc milliós példányszámú bestsellerei. El camino: sárga nyilak és kagylók útjelző táblán, vendéglőn, pólón, üdítő-automatán. El camino: az unokaöcsém tavaly volt, a szomszédasszonyom pedig most készül. El camino: egyszer majd én is elmegyek, ha lesz hozzá elég pénzem és szabadságom …el camino: egy lehetőség arra, hogy külső utad olyan belső úttá váljon, mely közelebb visz önmagadhoz.
4. rész
Az Út akkor kezdődik, amikor véget ér
A legtöbb zarándok nem Santiagóban fejezi be az útját, hanem elhagyva a zajos várost, a turistáktól és kegytárgyboltoktól zsúfolt Compostelát, még gyalogol három napot nyugat felé, egészen az óceán partjáig. Van itt egy kis halászfalu, melyet az ókori rómaiak a világ végének, Finisterrenek neveztek el. Amikor a falut is elhagyva először sétáltam ki az óceánba nyúló hegyfokhoz és leültem a világítótorony tövében, megértettem, hogy az én utam igazán csak most kezdődik, akkor, amikor majd hazaérek. Hiszen annyi minden megváltozott bennem, hogy nem folytathatom ott, ahol kiszakadtam belőle. Régi zarándokszokás szerint elégettem a feleslegessé vált, teljesen tönkrement ruhadarabjaimat. Ez egyben szimbolikus cselekedet: Az út során szembesültem régi életemmel, számot vetettem mindazzal, amit magam mögött akartam hagyni és most magamra öltöttem az új embert, hogy újjászületve térjek vissza az életembe, a családomhoz, a közösségembe.
Az otthoni élet sokkal nehezebb, mint a caminón gyalogolni 800 km-t, de az ott szerzett lelki élmények és az itthon alakuló zarándokközösség olyan megtartó erő, mely segít, hogy itthon is, továbbra is caminót járhassak. Életünk ugyanis tökéletesen párhuzamba állítható egy zarándoklattal: tartunk egy szent hely, hitem szerint az örök élet felé és közben egyedül vagy társakkal meg kell másznunk hegycsúcsokat, le kell szállnunk mély völgyekbe, döntenünk kell elágazásoknál, hogy merre tovább. A caminón nincs szükség térképre, az előttünk járó zarándokok kitaposták már az ösvényt, a sárga kagylók és nyilak pedig biztosan eligazítanak. De vannak jelek a caminó utáni életünkben is: sárga nyíllá, jellé válik egy baráti mondat, egy könyv, egy korábban csak véletlennek tartott találkozás. Csak nyitottnak kell maradnunk, hogy észrevegyük a gondviselés apró csodáit az életünkben.
Számomra az első út nemcsak újjászületés-élményt, de egy új küldetést is adott. Visszanézve az azóta eltelt tizenkét évre, már világosan kirajzolódik a hátam mögött egy olyan ösvény, melyről fogalmam sem volt, amikor 2005-ben nekivágtam az útnak: először zarándoktársammal készítettünk egy vetítéses beszámolót a családjainknak, amiből aztán egy kétéves országjáró előadássorozat lett, aztán bekapcsolódtunk egy magyar zarándokút, a Gyöngyök Útja építésébe, mára a Gyöngy Zarándokközösség tagjaként segítjük azokat, akik itthon akarnak elindulni a maguk zarándokútján.
Az út tehát folytatódik és a zarándok-iskolát, bárki és bármikor elkezdheti, nem is kell Santiagoig mennie, elég szétnézni a Kárpát-medencében: itt van Csíksomlyó, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút, Chestohowa, Mariazell. Ha hív az Út, merj elindulni és ráérsz majd utána meglepődni, hová is vezet!
Illyés Erika, zarándok
Feltöltve: 2017.09.24.
