A szülőség feladatai és működése
6. A gyerekek védelme
A szülői alrendszer egyik legfontosabb funkciója kétségkívül a védelem. A tapasztalatok és a kiterjedt empirikus kutatások egyaránt azt bizonyítják, hogy a gyerekek egészséges fejlődésének alapvető feltétele egy védett és biztonságos környezet. A védelem elsősorban a gyermek életét és fejlődését veszélyeztető biológiai, pszichológiai, kapcsolati és kulturális tényezők kiiktatását, illetve hatásainak csökkentését jelenti.
Általános tapasztalat, hogy a szülők túlnyomó többsége gondoskodik a gyermekeket érő biológiai károsodások kivédéséről, de gyakran kevesebb figyelmet fordítanak az egyéb tényezőktől való megóvásukra. Vegyük figyelembe, hogy nemcsak a nagyon súlyos családi problémák (válás, családi erőszak, alkoholizmus) vezetnek a bizonytalan védettséghiányhoz, hanem az ezeknél gyengébbek is (rossz szülői viszonyulás a gyerekhez, háttérbe szorított apa, az anyaság gyengesége), valamint a szülők kapcsolatának erőtlensége.(25)
A családterapeuták már régen felfedezték és leírták, hogy a gyerekek nemcsak a szülők nevelési stílusára érzékenyek, hanem a szülők kapcsolatára is.(26) A védelem szempontjából jelentős tényező a gyerekek megvédése a szülők konfliktusaitól, az előttük zajló veszekedésektől. A gyerekre ugyanis nemcsak akkor hat negatívan a konfliktus, ha közvetlenül bevonódik abba, hanem közvetve is. A szülei veszekedése okozta érzelmi eltávolodás lojalitáskonfliktus elé állítja a gyermeket, amely lényegében azt jelenti: nehézséget okoz számára, hogy mindkét szülővel fenntartsa az addigi pozitív kapcsolatot.(27)
Különösen elhanyagolt területe a szülői védelemnek a televízió negatív hatásainak elhárítása.
A szülők nagy része alig szab korlátot a gyermek tévénézésének vagy a számítógép használatának. Pedig a védelem az információk szűrését is jelenti. Korábban a szülők nagyon szigorú határokat húztak a gyerekekhez jutó információk tekintetében: komolyan megszűrték, mit láthatnak vagy hallhatnak. Ma már többen arról beszélnek, hogy elveszett a gyermekkor védettsége.(28) A televíziót néző gyermek egészen korán figyelmes tanúja lehet öldökléseknek, szexuális aktusoknak, a halálnak. A felnőtt élet eddig elzárt világa nyílik meg előtte. Így szerzett tapasztalatait nem tudja feldolgozni, számos dolgot félreért, a látottak érzelmileg megterhelik. Következményként szorongás, viselkedészavar, irreális célok kitűzése jelenhet meg. A szülők fontos védelmi feladata kezdetben a tévénézés idejének korlátozása és a műsorok szűrése, később pedig a műsorok tartalmának megbeszélése, értelmezése, a látottak megértésének segítése.
7. Egymás támogatása
Egészséges családokban a szülőpár erős szövetséget hoz létre, amelyben világos határokat vonnak a szülők és a gyerekek közé, az anya és az apa visszajelzést ad a másik nevelési gyakorlatáról, és támogatják egymást a nevelésben. A nevelési nehézségekkel küzdő családokban gyakorta nem elég erős a szülők szövetsége, és így könnyen kialakulhat a szakirodalomban koalíciónak nevezett jelenség, amikor az egyik szülő a gyerekekkel vagy az egyik gyerekkel a másik szülőt kizáró szoros kapcsolatot alakít ki. Ez a valamiféle cinkosság fontos információk eltagadásához, a szülők egymás elleni kijátszásához vezethet.
A társ támogatása nagy hatást gyakorol a szülőség minőségére, erősíti az egymás iránti szolidaritást, csökkenti a felelősség terhét, segíti az anya-gyerek és az apa-gyerek kötődés kialakulását. A szolidáris szülőtársaknak nemcsak arra kell törekedniük, hogy ők maguk jó kapcsolatot alakítsanak ki a gyerekekkel, hanem a szülőtárs gyerekekkel való kapcsolatát is erősíteniük kell.
Ebben a feladatban különösen jelentős szerepe van az anyának. A születés utáni első hónapokban természetes módon igen szorossá válik az anya és a gyerek kapcsolata. Az apa-gyerek kapcsolat erősen függ attól, hogy az anya beengedi-e az apát a gyerekkel kialakított világukba. A szakirodalomban ma már közismert az anya „kapuvédő” funkciójának jelentősége, és sokan foglalkoznak ennek közvetlen és közvetett következményeivel. Azzal, hogy az anya kizárja az apát a kapcsolatból, és gondozói alkalmatlanságát, ügyetlenségét hangsúlyozza, bizonytalanságérzetet kelt benne, és esetleg hosszú időre elveszi a kedvét a gyerekkel való foglalkozástól, s egyben nehezíti az apa és a gyerek közötti kötődés kialakulását. Sok anya panaszkodik arra, hogy az apa magára hagyja őt kamaszodó gyerekének problémáival. Érdemes elgondolkodni azon, vajon nem az anya túl erős kapuvédő viselkedésének késői következménye ez a fajta apai viselkedés.
A társ támogatása, bátorítása azonban nemcsak az apa, hanem az anya számára is fontos. A
különböző életfeladatok, így a gyermekgondozás során észlelt, illetve a társ által visszajelzett, dicsért feladatellátás erősíti az anya gondozói kompetenciáját és további feladatellátásra, míg a kritika, a szidás, az ügyetlenség visszajelzése a feladat elutasítására motivál.(29)
Számos vizsgálat is bizonyítja az apa támogató viselkedésének pozitív hatásait. A gyermek születése után az anya tele van szorongással, aggodalommal, bizonytalansággal, és nagyon vágyik arra, hogy társától dicséretet kapjon, az értékelje őt anyaként is. (A dicséret, bátorítás
hatásai olyan egészen konkrét területen is megjelennek, mint az anya szoptatási alkalmassága.)
Az érett személyiségű, rugalmas, felelősségteljes apa nagymértékben csökkentheti az anyára nehezedő stresszt és fizikai megterhelést, ha részt vesz a háztartási munkában, intenzívebben bevonódik a nagyobb gyerekek ellátásába, éjszaka felkel a síró gyerek megnyugtatására stb.
Korábban már említettük, hogy az első gyerek születésekor sok családban csökken a házassággal való elégedettség. Jó tudni, hogy ennek ma már ismerjük a gyógymódját: ez a szülőtárs támogatása. Az újabb kutatások azt bizonyítják, hogy a házassági elégedettség alakulásában az egyik legfontosabb tényező a szülőtárs támogatásának mértéke és minősége.(30) A szülőtárs támogatásának jelentősége különösen megnő a házassági kapcsolatban bekövetkező zavarok idején. A kapcsolat megromlásakor vagy szétszakadásakor megőrzött szülői szövetség csökkenti a gyerekekre nehezedő stresszt és az egyik szülőtől való elválás fájdalmát.
8. Gondoskodás a szülőtársról és a szülőkapcsolatról
A gondoskodás jelenségének felismerése vagy inkább tudományos vizsgálódások tárgyává tétele új keletű a pszichológiában, az emberi erőforrásokra figyelő pozitív pszichológia terméke.
Az e témával foglalkozó munkák a másikkal való törődés módjait írják le. Azt a régi tapasztalatot tudatosítják, hogy a kapcsolatok, különösen a hosszú távra tervezettek, nem önmaguktól működnek jól, fennmaradásuk, minőségük megőrzése gondoskodást és odafigyelést igényel. Következésképpen a házassági és a szülői kapcsolat is gondoskodásra szorul. A szülőtársról és a szülői kapcsolatról való gondoskodásban fontos tényező a felek igénye a másik nevelésről való gondolkodásának, tapasztalatainak, elképzeléseinek megismerésére, a másik figyelembevételének, az iránta való kíváncsiságnak a kifejezése. (A szülői szövetség alakulásában jelentős ez a tényező.)
A gondoskodás fogalmához köthető a másik szülői kompetenciájának, törekvéseinek tisztelete, jó szándékának vélelme. Például a szülők között gyakorta kialakuló nevelési konfliktusban a másik fél nevelési módszereinek bírálatakor is fontos a másik jó szándékának elfogadása, és a kritika nem durva, a másikat nem sértő módon való kifejezése. (Ennek az észlelési koalíció alakulásában van jelentős szerepe.) Lényeges elem a szülői szövetség fenntartásában a kölcsönösség és a folyamatosság, amely azt is jelenti, hogy mindkét fél folyamatosan törekszik a másikkal való szülői kapcsolat fenntartására, a gyerekek nevelésével kapcsolatos terveik, gondolkodásuk összehangolására (célok, nevelési stílus összehangolása, a szülőtárs támogatása).
NŐI ÉS FÉRFI SZEREP A SZÜLŐSÉGBEN
A szülői szövetség, a közösen osztott felelősség és az összehangolt nevelési stratégiák nem azt jelentik, hogy a két szülő egyenruhát visel, és minden nevelési feladatban, helyzetben azonos módon viselkedik. A szülőpár a szülőségben azonos felelősséggel és hatalommal, de mindig férfiként és nőként vesz részt. Azonosak lehetnek a nevelési célok, de különbségek vannak a szülőség anyai és apai aspektusaiban.
Nem lehet csupán a véletlennek tulajdonítani az anyai és az apai szerep gyakran markáns szétválasztását. A férfiak és a nők között fizikai-biológiai, pszichológiai és kapcsolati jellegű különbségek vannak. Ezek figyelmen kívül hagyása az emberi kapcsolatok megértésekor elméleti vakfoltnak tekinthető.(31)
Emellett érdemes komolyan venni a házassági és szülő-gyerek kapcsolat fejlesztő természetét, amely azt is jelenti, hogy a társak lehetőséget adnak egymásnak egyediségük, férfi, illetve női természetük, igaz valójuk kibontására. A házassággal való elégedettség nem kis mértékben függ attól, hogy a pár tagjai mennyire képesek összehangolni szülői, házastársi és nemi szerepeiket.(32)
A szülőség apai és anyai aspektusai biológiai, szociális és pszichológiai tényezőkre vezethetők
vissza. Többen rámutatnak arra, hogy ezek közt a legnagyobb különbség szociális téren, a társadalom elvárásaiban van. Az anyától azt várják el, hogy gondozó és gondoskodó legyen, míg az apa feladata a védelem, a biztonság megteremtése és a határozott irányítás, morális kérdésekben való eligazítás.(33)
A biológiai különbség elsősorban a szülőségre való felkészültségben mutatkozik meg. Az anya idejének, gondolat- és érzelemvilágának nagy részét leköti a kilenc hónapig tartó terhesség, majd a szoptatás és az intenzív gondozás. Az apa felkészülése ez időszak alatt kevésbé intenzív. A biológiailag megalapozott pszichológiai különbségek (az empátia, a bűntudat, a másokra figyelés képessége) nemcsak megnyilvánulnak a szülőségben, hanem valószínűleg a gyereknevelő, gondozó szereppel vannak összefüggésben. Ezek a nőiesnek mondott tulajdonságok egyben anyai tulajdonságok is, a gyerek megfelelő gondozásához nélkülözhetetlenek, míg a férfiasnak mondott tulajdonságok (például a bátorság, a szilárdság, a lovagiasság) csak közvetve utalnak az apaságra. Fontos nemi különbségek mutatkoznak meg a döntésekben. A nők/anyák döntéseiben lényeges szempont a döntés következményeinek másokra tett hatása, míg a férfiaknál az igazság és a törvény betartása a fontosabb. (34) A fentiekből következik, hogy a férfiak/apák másként irányítanak és fegyelmeznek. Az anyák már korán rámutatnak a cselekvések másikra ható következményeire, míg az apák a szabályra és a rend fontosságára hivatkoznak. Könnyű belátni, hogy a kétféle döntési és irányítási stílus egymást kiegészítve képviseli az igazságosságot és az irgalmat a nevelésben.
A nők és a férfiak másként alakítják ki életvilágukat. A nők nagyobb hangsúlyt fektetnek a bensőségre, a kötődésre, a másikról való gondoskodásra, míg a férfiak az igazságosságot, az egyediséget a kapcsolat elé helyezik. A nők érzékenyebben reagálnak a kapcsolat alakulására, hamarabb észreveszik a zavarokat, és többet foglalkoznak annak kiigazításával.
Abban az esetben, ha mindkét szülő támogató szövetségesként részt vesz a gyermek gondozásában és nevelésében, ha a gyerek mindkét szülőhöz kötődik, az anyának és az apának sajátos, közvetlen és a másik támogatásán keresztül közvetett hatása van a gyermek fejlődésére. A szülőség szövetségi, illetve anyai és apai aspektusainak egymást kiegészítő jellegét figyelembe véve igazat kell adnunk Eriksonnak, aki szerint a hatékony szülőséget valójában csak két ember, az apa és az anya együttesen tudja megvalósítani.
Forrás: Horváth-Szabó Katalin: A szülők nevelési szövetsége: a szülőség. Embertárs folyóirat, 2006:2, 100-109.
(25) Hindy, C. – Schwartz, J.: Anxious romantic attachment in adult relationships. In Sperling, M. – Berman, W. (Eds.): Attachment in Adults. New York, 1994, Guilford Press, 179–203. (26) Minuchin, S.: Families and family therapy. 1974, Harvard Univ. Press.
(27) Haley, J.: Uncommon therapy. New York, 1973, Norton Company.
(28) Kósa É.: A média szocializációs hatásai. In N. Kollár K. – Szabó É. (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Budapest, 2002, Osiris, 572–590.
(29) Harlow, R. – Cantor, N.: Overcoming a lack of self-assurance in an achievement domain. In Kernis, M. (Ed.): Efficacy,agency, and self-esteem. New York , 1995, Plenum P., 171–196. (30) Levitt, M. – Coffman, S. – Gaucci-Franco, N. – Loveles, S.: Attachment relationships and life transitions. In Sperling, M. – Berman, W.: i. m., 232–254.
(31) Noller, P. – Fitzpatrick, M.: Unhappy and happy couples. J. Marriage and Fam, 1990, 52, 832–843.
(32) Demick: i. m.
(33) Clark, C.: Sociocultural characteristics and task of young adults. In Atkinson, H. (Ed.): Handbook of young adult religious education. Birmingham, Alabama, 1995, REP, 118–138. (34) Gilligan, C.: In a different voice: Psychological theory and women’s development. Cambridge, 1982, Harvard Univ. Press.
Feltöltve: 2017.06.25.
