A valódi szeretet
A szeretet szó jelentése gyakran nem egyértelmű, mert nagyon sokféleképpen használjuk. Nap mint nap hallunk ilyen kijelentéseket: „Szeretem a tengerpartot. Szeretem a hegyeket. Szeretem New Yorkot. Szeretem a kutyámat. Szeretem az új kocsimat. Szeretem édesanyámat.” A szerelmesek „egymásba szeretnek” vagy „szerelembe esnek”. Képzeljük csak el, mit is jelent ez. Néha szívesen megkérdezném, hogy vajon milyen mélyre esnek, és milyen érzés, amikor padlót fognak.
A szeretet nem csupán érzés, amely csak úgy elfog minket, s nem is egy nehezen meghatározható cél, amely mások cselekedeteitől függ. A szeretetre való képesség mindannyiunkban megvan, belső hozzáállásunkból fakad, és cselekedeteinkben nyilvánul meg. Ha a szeretetet csupán érzésnek tekintjük, akkor rosszul élhetjük meg, hogy nem vagyunk bármikor képesek rá. Ha felismerjük, hogy a szeretet elsősorban cselekvés, akkor valószínűleg szívesen használjuk fel a rendelkezésünkre álló eszközöket annak érdekében, hogy jobban tudjunk szeretni.
Az igazi szeretet valódi lényünket hozza elő,
azt az embert, akivé válni szeretnénk.
Az igazi szeretet szépsége
A valódi szeretet egyszerű és hétköznapi tettekben nyilvánul meg. Meghallgatjuk egy alkalmazottunkat, akinek épp nehéz napja van, elvisszük a gyerekeket egy „nyárbúcsúztató” vacsorára augusztus végén, pénzt adományozunk a helyi tűzoltóegyletnek, biztató szavakat mondunk egy barátunknak, amikor elcsügged, megmasszírozzuk a párunk hátát lefekvés előtt, vagy kitakarítjuk a konyhát, mielőtt a lakótársunk hazaér.
Az igazi szeretet néha vakmerő, mint Ruby Jones, a hatvanhét éves New Orleans-i ápolónő, aki a 2005-ös Katrina hurrikán idején úgy döntött, hogy nyolc haldokló páciensével együtt fogja átvészelni az áradást a Lindy Boggs Egészségügyi Központ hospice részlegében. „Ne akarj szuperhős lenni!” – óvták a gyerekei. De Ruby csak a kötelességét akarta teljesíteni, amikor vasárnaptól csütörtökig nem hagyta el a munkahelyét, egészen addig, amíg a rá bízott betegeket nem evakuálták. Mikor a viharban betörtek az ablakok, s a szél feltépte az ajtókat, azt mondta a betegeknek: „Itt vagyunk veletek, nem fogunk elmenni.” Mikor az Egészségügyi Központban megszűnt az áram- és ivóvíz-szolgáltatás, s az áradás kezdte elönteni az épületet, Jones továbbra is ápolta és etette az időseket. Csütörtökön, mikor betegeit kimentették, ő is elhagyta a központot – kimerülten és éhesen, de úgy, hogy megtartotta az ígéretét, és ott maradt velük az utolsó percig. A legszívszaggatóbb pillanatokban a betegei iránt érzett szeretet tartotta benne a lelket.
Nemrégiben meglátogattam egy ötgyermekes anyát, aki halálos betegségben szenvedett ötvenkét éves korában. Évek óta ismertem őt, és nála szeretetteljesebb emberrel nem sokkal találkoztam. A halállal reálisan, mégis pozitív lélekkel nézett szembe. Nem felejtem el, amit akkor mondott: „Megtanítottam élni a gyermekeimet, most meg akarom tanítani nekik, hogyan kell meghalni.” Az igazi szeretet még a halálban is megtalálja a lehetőséget arra, hogy másokat szeressen.
A szeretet választható
Való igaz, hogy az élet nem kíméli nehézségeitől azokat sem, akik a szeretet útján járnak. Ha valaki azt állítja, hogy a szeretet megoldja minden problémánkat, az valótlant állít. A történelem azt példázza, hogy sok embert, akár a legszeretetteljesebbeket is földrengések, árvizek, forgószelek, hurrikánok, autóbalesetek, betegségek és egyéb csapások sújthatnak, sőt sokan üldöztetést szenvednek pusztán azért, mert a szeretetben nem ismernek megalkuvást.
Hogyan képesek emberek a nehézségek és fájdalmak ellenére is kitartani a szeretet mellett? Néha épp a legnagyobb nehézségek közepette adódik a legjobb alkalom arra, hogy kifejezzük és megosszuk szeretetünket. A szeretetteljes életben az a legszebb, hogy boldogságunk nem a körülményektől függ. Abban találunk örömet, hogy másokat szerethetünk függetlenül attól, hogy ők szeretnek-e minket vagy sem, és a körülmények úgy alakulnak-e, ahogyan azt elterveztük, vagy egészen másképp. A szeretethez társulhat együttérzés is azok iránt, akiken segítünk, ám a szeretet elsősorban olyan hozzáállás, amely arra irányul, hogy segítsen másokon.
Forrás: Gary Chapman: A szeretet mint életforma. Harmat Kiadó, Budapest, 2013., 24-26.o.
Feltöltve: 2016.12.18.
