A mindennapi életben történő sikereinkben, avagy kudarcainkban folyamatos a társainkkal való összehasonlítás, amely alapján értékeljük aztán saját eredményeinket. Adódhat így olyan torzulás, amikor megpróbáljuk önértékelésünket növelni, például úgy, hogy olyan területre igyekszünk kerülni, ahol alacsonyabb képességűekhez hasonlítanak bennünket (Smith and Mackie, 2004). Ilyenkor könnyen elfogultakká válhatunk saját megfelelőségünket illetően. Ez egyfajta énvédő torzítás. Ez a jelenség az úgynevezett selfdiszkrepancia, amely elmélet értelmezése szerint önmagunkat ideális, illetve elvárható normák szerint értékeljük, amelynek emocionális következményei vannak. Érzelmi jóllétünk fontos meghatározója ugyanis, hogy van-e azonosság, illetve eltérés az énképünk és az általunk ideálisnak gondolt énünk között. Akkor érezzük magunkat jól és biztonságban, ha elégedettek vagyunk önmagunkkal, ám ha önértékelésünk csökken, csökken az önelégedettségünk is, ami aztán még több problémát hoz magával.
Az egészséges és reális önértékeléssel bíró emberek általában tisztában vannak azzal, hogy van jó és kevésbé jó tulajdonságuk. Ezeket el tudják fogadni- jóban vannak önmagukkal – , és a köröttük élő társaik is elfogadják őket, az interperszonális kapcsolatokban jól érzik magukat, könnyen tudnak kapcsolatba kerülni másokkal, és nem értik félre mások interakcióit. Az önmagukat aránylag jól ismerők általában nem becsülik alá magukat, nem riadnak vissza a kihívásoktól, de nem is feszítik magukat túl olyan feladatokkal, amelyek a határaikon túl mutatnak. Azok a személyek, akiknek az önértékelése túl alacsony, avagy túlbecsülik saját képességeiket, gyakran mentális problémákkal küzdenek. Ilyen lehet a depresszió, esetleg az alkoholizmus, vagy kábítószer használatának megjelenése. Sok tanulmány foglalkozik azzal, hogy súlyos betegségek kialakulásának hátterében állhat a nem reális önértékelés is.
Nagyon fontos, hogy tudjuk azt, hogy az önismeret és az önértékelés fejleszthető. Ilyen lehetőség például az úgynevezett pszichodráma-csoport, ahol tapasztalt szakemberek segítségével aránylag könnyen meg lehet tapasztalni, és el is fogadható az ott szerzett önismeret.
IRODALOMJEGYZÉK
Andersen, S.M.( 1984): Self-knowledge and social interference: II.The diagnosticity of cognitive/affective and behavioral data. Journal of Personality and Social Psychology.
Mérei, F. (1976): Önismereti érzékenység a serdülőkor kezdetén. In: Társ és csoport. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Smith, E., R., Mackie, D., M (2004): Szociálpszichológia. A self. Osiris Kiadó, Budapest
Feltöltve: 2016.03.13.
