Hogyan viselkedjek, ha egy látássérülttel találkozom?
Ahogyan azt minden más társaddal tennéd.
Első alkalommal bizonyára fel fog tűnni számodra, hogy a látássérült társad mozgása, mozdulatai, reakciói bizonytalanabbak, lassabbak, vagy egyszerűen furcsák. Minél kevesebbet lát valaki, annál bizonytalanabbul mozog ismeretlen környezetben. /Ezt ki is próbálhatjuk: kössétek be egy társatok szemét és vezessétek el az épület egy kevésbé ismert helyiségébe. Figyeljétek meg egymás mozgását, mozdulatait! /
Egy látássérült nem látja megfelelően, vagy egyáltalán nem látja azt, hogy hová lép, mit kell megfognia, hová kell eljutnia, ezért bizonytalanabb, lassabb, mint Te vagy barátaid. Gyakran előfordul, hogy félre nyúl, megbotlik, elesik, megüti magát, rossz irányba indul el. Mindezt Ő maga is érzékeli, nem látja, hogyan reagálsz erre. Sokszor fél, hogy kinevetik emiatt. Ezért fontos, hogy beszélgessünk vele! Egyedül így ismerheted meg, megtudhatod, hogy milyen jó humora van, hogy sportol és zongorázik, állandóan interneten lóg vagy éppen verseket ír. Tehát ugyanolyan életet él, mint bárki, csak van egy-két dolog, amiben más.
Ami még feltűnhet beszélgetéskor, az az, hogy az arcát nem változtatja meg annyiszor, mint ahogyan azt mi tesszük beszélgetés közben (nem grimaszol annyit, nem mosolyog többféle módon, nem fordítja el a fejét ). Ennek az az oka, hogy soha nem látta ezt mástól, így nem is tanulta meg. Nem nézegette magát perceken keresztül a tükörben, de még egyetlen pillanatra sem. Nem tudja, hogy mennyire megváltozik az arcunk, ha mosolygunk, ha a szemünket tágítjuk, vagy szűkítjük. Nem elég számára egy bólintás vagy egy fejrázás, egy grimasz, szavakkal is ki kell fejeznie azt az érzést, amit Te az arcoddal némán közölsz.
Léteznek-e olyan dolgok, amit ne tegyünk egy látássérült jelenlétében?
Semmi olyasmi, amit ép társaid között tehetnél csak meg. Nyugodtan mesélhetsz neki, a tegnap esti, izgalmas filmről, amit a televízióban vagy a moziban láttál, hiszen nem kizárt, hogy Ő is meghallgatta, s a Te elbeszélésed kiegészíti a már megszerzett tapasztalatait.
Ha már elég jól ismeritek egymást, nyugodtan elbeszélgethettek arról is, hogy milyen látássérültként élni, milyen dolgokat érzékel másként mint Te. Környezetednek nagyon sok olyan tulajdonságára fogja felhívni a figyelmedet, amelyet addig észre sem vettél.
Hogyan tájékozódnak és közlekednek a látássérültek?
A tájékozódásban és közlekedésben szinte minden érzékszervünkre és információt adó csatornánkra támaszkodnunk kell. A látássérültek számára a hangok, az illatok, a különböző felszínek, felületek jelentenek segítséget. A kezükkel nem tapogathatják állandóan az útjukba kerülő dolgokat, nem hajolhatnak le járás közben, hogy megérezzék a lépcsőt, az emelkedőt vagy gödröket, ámde erről valahogyan mégis tudomást kell szerezniük. Ezt a célt szolgálja a fehér bot, amely tehát felfogható egy „meghosszabbított kézként” is. Ezzel a bottal tudják felismerni a járda szélét, a kerítést, amely mentén egyenesen tudnak haladni. A bot abban is segíti őket, hogy ide-oda ütögetésével zajt kelt, amiből következtetni lehet távolságokra, mélységekre. Nem utolsó sorban pedig jelzés mások számára, figyelmeztet arra, hogy a fehér bottal közlekedő embernek látásproblémái vannak, közlekedésében segítségre szorul. Fontos tudnod, hogy a fehér bot azért nem old meg minden közlekedési nehézséget.
Gondold el, hogy milyen nehéz átkelni úgy egy gyalogátkelőhelyen, ahol nem láthatod a piros és zöld jelzést. Vagy hogyan tudnád eldönteni egy buszmegállóban,esetleg egy forgalmas pályaudvaron megfelelő hangjelzések nélkül, hogy az éppen beérkezett járat az-e amire vártál? A látássérültek ilyen helyzetben csakis a hallásukra támaszkodhatnak: az autók zajából tudják eldönteni, hogy szabad-e átkelniük avagy sem, vagy a hangosbeszélő nyújthat információkat, de gyakran hiányosan. Nagyon kellemetlen úgy felszállni egy buszra, vonatra, ha nem látod a számát, nem ismered a megállóhelyeit. Ha erről csak írásos tájékoztatás van, akkor a látássérült embernek kérdezősködnie kell, másképpen el fog tévedni.
Mindebből az következik, hogy egy látássérült számára ezekben a helyzetekben nagy hasznára válhat egy kis segítség , például Tőled!
– folytatjuk –
Kiss Erika
látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus
Feltöltve: 2015.10.04.
