Kedves Barátom!
Biztosan játszottál már valamikor „szembekötősdi” játékot, vagy egyszerűen megpróbáltad minél több ideig csukva tartani a szemed s így járni-kelni, elvégezni bizonyos dolgokat (ha nem tettél még ilyesmit, hát itt az ideje). Ezekben a helyzetekben arra kényszerültél, hogy jobban odafigyelj a hangokra, zajokra, illatokra, s persze a kezeddel próbáld felderíteni azt a környezetet, amit egyébként nyitott szemmel pillanatok alatt elvégzel.
Érdekes, furcsa játékok ezek…, de gondolj bele, hogy vannak olyan gyerekek és felnőttek, akik egész életükön keresztül úgy járnak-kelnek, hogy nem látják jól, vagy egyáltalán nem is látják a mellettük elhaladó embereket, a fákat, a reggeli eget, a naplementét, vagy a kedvenc filmsorozatod a televízióban. Ezeket az embereket nevezzük látássérülteknek.
Kik a látássérültek?
Látássérültnek nevezzük azokat a gyerekeket és felnőtteket, akiknek vagy az egyik, vagy mindkettő szemén olyan mértékű a látáscsökkenés, hogy az megakadályozza őket a külvilágról való információszerzésben. A látássérülteket három nagy csoportra oszthatjuk látáscsökkenésük mértéke szerint:
1. Vaknak nevezzük azokat, akik még a fényt sem érzékelik.
2. Aliglátóknak hívjuk azokat, akik fényt érzékelnek, vagy a szemük elé tartott kéz ujjainak körvonalait észreveszik.
3. Gyengénlátóknak pedig azokat nevezzük, akik ugyan látnak, de nagyon rosszul és homályosan.
A vakok sokszor napszemüveghez hasonló sötét szemüveget viselnek felnőtt korukban, vagy nem takarja a szemüket semmi. Első látásra talán fel sem ismernél egy vakot, amikor mondjuk, csak egy helyben ül, hiszen nem mindegyikük szemén látni sérülés nyomát. Ha azonban mozogni, járkálni kezd, akkor rögtön szembetűnik, hogy mozdulatai bizonytalanabbak, lassabbak. Gyakran fehér botot tart a kezében, ennek segítségével tud közlekedni.
A gyengénlátók többsége nagyon vastag szemüveget visel, hogy a lehető legélesebben lássa környezetét, amit szemüvege nélkül csak homályosan, elmosódottan érzékelne. /Ezt az érzést úgy próbálhatod ki, hogy átlátszó follpack fóliát több rétegben összehajtogatsz és az így kapott fólia-csíkot két szélénél fogva a szemed elé teszed és így vizsgálod meg a környezeted./
Vannak olyan gyengénlátók is, akik ugyan élesen látnak, de nem annyit, mint amikor Te kinyitod a szemed, csak úgy, mintha egy kicsike lyukon kukucskálnának ki, mert beszűkült a látóterük.
Hogyan lesz valaki látássérült?
A legtöbb esetben valamilyen szembetegség okozza a látásveszteséget, amely kialakulhat akár már csecsemőkorban, vagy később felnőtt- és idős korban, de előfordulhat, hogy így jön világra egy gyermek. Gyakori, hogy valaki valamilyen balesetben veszti el látását: nagy, erőteljes ütés, vágás miatt, vagy olyan vegyi anyag kerül a szembe, amely károsítja azt.
Mivel szemünk szinte állandóan „használatban ” van, mindig ki van téve sérülésnek.
Hogyan változtatja meg a látássérülés az emberek életét?
Talán már Te is megtapasztaltad csukott szemmel, vagy sötétben, – mondjuk áramszünetkor -, hogy ha nem látsz , akkor megpróbálsz más érzékszerveiddel információt szerezni : jobban figyelsz a hangokra, a kezeddel igyekszel felderíteni minden utadba kerülő dolgot.
Most állj meg egy kicsit az olvasásban és gondold csak végig, hogy mik azok a dolgok, amelyeket nem tehetsz meg teljes sötétségben?
Szóval, nézzük gondoltál-e ezekre a dolgokra?
– Olvasni és írni biztosan nem tudsz.
– Egy pohárba italt tölteni sem lesz egyszerű.
– Nehezen találod meg a tárgyakat, kedvenc dolgaidat egy másik szobában.
– Nem biztos, hogy mindent be tudnál pakolni a táskádba, a másnapi munkához.
– A kedvenc újságod, könyved képeiben sem tudnál elmélyedni.
– Abban sem vagyok biztos, hogy a szokott módon le mernél ugrani valahonnan, vagy bátran belevetnéd magad az úszómedencébe.
És mi lesz a fogmosással, korizással, és a ……..?
Biztos vagyok benne, hogy Te még sok más dologra is gondoltál, s természetesen órákon át sorolhatnánk azt, amiben akadályozna bennünket a sötétség. De ez számunkra csak egy játék, ami elmúlik, megszüntethető, de mi van ha ez az állapot tartósan fenn áll, azaz vak valaki ? Ezeket a dolgokat talán nem is kell megcsinálnia?!
Erről szó sincsen! Nekik meg kell tanulni főként a hallásukra és a tapintásukra támaszkodva elvégezni ugyanezeket a dolgokat. Semmivel sem válnak szegényebbé, ha elsajátítják azokat a technikákat, amelyek segítséget nyújtanak a mindennapi feladatvégzésükben, például
Hogyan lehet látás nélkül írni és olvasni?
Tapintással.
A vak gyerekeknek nem kell az első osztályban a betűk kerekítésével és összekötögetésével foglalkozni, ellenben meg kell tanulni egy olyan pontírás-rendszert, amely első pillantásra meglehetősen bonyolultnak tűnhet. Ez a Braille-írás / brej-nek kell mondani/. Ez apró domború pontokból tevődik össze: minden betűnek és számnak, valamint írásjelnek van egy megfelelő jele.
A helyesírásra, az elválasztásra, nekik is ugyanúgy kell figyelni, mint Neked!
A tankönyvek és persze a kötelező olvasmányok is, ilyen pontírással hozzáférhetők, illetve ezeket meg is tudják hallgatni, mert kazettákra vagy CD-re felolvassák nekik. Persze most azt mondod, hogy sokkal könnyebb, csak hallgatni valamit, de gondold csak el, hogy erre mennyire kell figyelni!
Ha valaki egy picit is tudja használni a látását, akkor különböző segédeszközökkel úgy kell olvasnia és írnia, mint Neked. Ilyen segédeszköz az olvasó TV, amely felnagyítja a könyv vagy füzet betűit olvasás és írás közben, illetve a különféle nagyítók és szemüvegek is rendelkezésükre állnak a rosszabbul látóknak.
Hol tanulnak meg így írni, olvasni a látássérült gyerekek?
Az országban több olyan speciális iskola is működik, ahol a látássérült gyerekek tanulnak. Budapesten van három, de van Debrecenben és Pécsett is egy-egy. Ezekben az iskolákban ugyanazt a tananyagot kell megtanulniuk, mint más gyerekeknek. Az ott tanító tanárok, – ők a látássérültek gyógypedagógusai,- nagyon figyelnek, hogy a látássérülés ne akadályozza meg tanítványaikat a tudás megszerzésében. Ezek a tanárok nagyon sokféle segédeszközt adnak tanulóiknak, amire a jól látó gyermeknek nincs szüksége. Például mi mindenféle nehézség nélkül megfigyelhetünk egy szép lepkét, de látássérült társunknak ehhez nagyítóra van szüksége, esetleg meg kell fognia, hiszen másként nem tapasztal meg belőle semmit.
Ezekben az iskolákban nagyon sok gondot fordítanak arra is, hogy a látássérültek sokat mozogjanak, megtanuljanak egyedül közlekedni, tájékozódni. Megismerik azokat az eljárásokat, amelyek segítségével önállóan ki tudják szolgálni magukat: pohárba folyadékot tölteni, levest szedni, tűbe cérnát fűzni, kenyeret szelni, szóval azokat a dolgokat, amelyekkel Neked nagyon meggyűlne a bajod áramszünet idején.
Ha egy látássérült gyermek egy kis faluban él és az ottani iskolában nincsen olyan tanár, aki meg tudná őt írni, olvasni tanítani, akkor neki el kell mennie otthonról, hogy egy ilyen iskolában tanuljon. Képzeld el milyen lehet, az általános iskola első osztályát a szülőktől távol elkezdeni! Ezért azt találták ki, hogy ne a látássérült utazzon el otthonról, hanem hozzá járjon egy olyan tanár, aki segít Neki és a tanároknak az olyan iskolákban akár, amilyenbe a jól látók is járnak. Ez az „utazó tanár” megtanítja a különféle segédeszközök használatára a látásában sérült gyereket és segít az ott tanító tanároknak abban, hogy mire figyeljenek jobban, ha ilyen tanítványuk van. Külföldön ez már szokássá vált, s hazánkban is sok példa van rá.
Ki tudja, lehet, hogy a közeljövőben iskolában, munkahelyen, vagy valamilyen közösségben Te is együtt dolgozol majd látássérültekkel?
– folytatjuk –
Kiss Erika
látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus
Feltöltve: 2015.09.30.
