Az önállóság elvesztése intézményi elhelyezéshez vezethet, ha a család már nem tudja biztosítani a beteg megfelelő ellátását. Az intézménybe kerülés mindenki számára nagy kihívás, de talán idős korban a legmegterhelőbb, hiszen a személyiség ekkor már kevésbé rugalmas, az idős ember nehezebben alkalmazkodik, és egyre fontosabbá válnak számára a biztonságot adó, megszokott dolgok, helyzetek. Mitől lehet mégis otthon az Otthon? Zsófia idősek otthonában dolgozó ápolónőként osztja meg velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait.
– Az idősek otthonában sok új hatás, kihívás éri a beköltözőt: az élettér teljesen megváltozik, a személyes lakótér leszűkül, de egyben ki is szélesedik, a kapcsolatháló átalakul… Tapasztalatai, és az idősek visszajelzései alapján mi az, ami otthonossá teheti a helyet?
– Szerintem az a legmeghatározóbb, hogy a gondozók hogyan viselkednek a lakókkal. Másodsorban a lakótársakon múlik a dolog: sajnos az idősek legtöbbször nem egyedül vannak egy szobában. Függ az otthon-érzés attól is, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni, mennyire toleráns. A közösségben való lét mindenképpen szabályokat is jelent, amelyeket meg kell szokni. Mindezekkel együtt, igen lényeges, hogy ki mennyire készült fel arra, hogy egy ilyen helyzetbe kerül: ő maga döntött, dönthetett-e arról, hogy otthonba költözik. Az is lényeges, hogy az intézmény „füle” nyitott-e az idősek kéréseire, javaslataira. Fontos meghallgatni őket, mert vannak jó ötleteik, és lehetnek olyan igényeik, amelyek csak a meghallgatásuk alapján derülnek ki.
– Hogyan válhat sajáttá a lakó új, személyes élettere? Hiszen bekerül egy idegen szobába, ami teljesen más, mint az igazi otthona, ahol évtizedekig élt.
– Sok idős mondja, mennyire fontos, hogy a szobában lehessenek saját dolgaik, régi képek, használati tárgyak… Egy néni szerint az időben való tájékozódás is fontos, neki például szüksége lenne egy nagy naptárra, hogy követhesse szerettei, és a külvilág életét. Erre szerintem kiválóak a ma már egyszerűen és nagyon kreatívan, családi fényképekkel elkészíthető, nagy, kinyomtatható családi naptárak.
– A megszokott dolgok, személyes tárgyak biztonságot adnak, kapcsolódási pontot jelentenek a családhoz, gyökerekhez… Van-e jelentősége annak, hogy az idősek saját életterükben fogadhassák a látogatókat?
– Jó lenne, ha a több ágyas szobákban is lehetőség lenne valamelyest a szeparációra, egy kis elhatárolódásra, különösen, ha a beteg már nem mozgatható. Előfordult már, hogy egy két ágyas szobában az egyik beteghez látogatók jöttek. A szobatársa diszkréten kiment, de egy idő múlva azzal a kérdéssel tért vissza, hogy „még mindig itt vannak?”…
– Mindkét részről érthetőek az igények: akihez jöttek, annak igénye van a látogatásra, kapcsolattartásra. A szobatárs pedig azt éli meg, hogy az ő személyes terét „elfoglalják”. Ezért is nehéz, ha több ágyas szobában laknak – az intimitás igénye mindenképpen sérül, nehezen védhető, ami folyamatos frusztrációt jelenthet.
– Igen. Az ilyen helyzetben nagy segítséget jelenthet, ha tiszták, világosak a szabályok, például, ha még tud járni a gondozott, akkor hosszabb ideig lehetőleg közös térben találkozzon a látogatókkal – ennek persze feltétele az, hogy legyen az intézményben olyan „otthonos” hely, ahol a lakó nyugodtan együtt tud lenni a szeretteivel.
– Mi a helyzet azokkal, akik ágyhoz kötöttek? Hogy lehet tágasabbá tenni az élet és mozgásterüket?
– Fontos lenne, hogy amíg lehet, mozgassuk őket – kerekesszékkel sokáig kivihetők a betegek. Legtöbbször azonban nincs elég személyzet a felügyeletre. Akik már egyáltalán nem tudnak kimenni a szobából, azoknak a legfontosabb az ingerekben gazdag környezet biztosítása. Például, lásson ki a beteg az ablakon, legyenek olyan eszközei, amelyekkel bele tud kapcsolódni a külvilág életébe: pl. telefon, televízió, rádió… Esetükben a látogatás talán még fontosabb, hiszen a közösségi eseményekben sem tudnak már részt venni. Szintén fontosak a személyes tárgyak. A mentális gondozás és az egyénre szabott foglalkoztatás különösen lényeges lenne, hogy a betegek legalább szellemi aktivitásukat megőrizhessék, ameddig csak lehet.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2016.08.14.
