– Megszelídített félelmekről beszélt. Mit jelent ez bővebben?
– Számomra mindenekelőtt azt, hogy ahelyett, hogy elfutnék a félelmeimtől – vagyis nem vennék tudomást róluk, és letagadnám őket -, szembenézek velük, és megpróbálom megérteni, mi lehet mögöttük. Van, hogy olyan dologgal – pl. emlékkel, vagy nehézséggel, esetleg adottsággal – találkozom, amin nem lehet változtatni. Akkor megpróbálok megbarátkozni azzal, hogy ez a dolog valószínűleg mindig kísérni fog. Azzal, hogy elfogadom, sokkal könnyebb. Bár nehéz időnként, de már nem akadályoz. Amikor idős rokonomat rám bízták, még nem is sejtettem, hogy a kapcsolatunkat teljesen átformálja ez az ápolási helyzet. Benne is, bennem is előkerültek régi konfliktusok. Hála Istennek, tudtunk beszélni sok mindenről, más dolgokról pedig persze nem… és azokat is rendeznem kellett magamban. A hozzáállásom megváltoztatása nehéz volt, szükségem volt egy segítő, mentálhigiénés szakember támogatására.
– Sokszor említette a támogatás lényeges voltát. Mi az, amit a legfontosabbnak tart a támogató kísérésben?
– Rájöttem, hogy a szakember nem akarja, és nem is fogja megoldani helyettem a problémát. Meghallgat, együtt gondolkodunk, segít abban, hogy megfogalmazzam, mi van bennem. De nem mondja meg az utat, és nem jár helyettem rajta. Az útkeresést nagyon kreatívnak találom, és mindig motivál az a tudat, hogy képes vagyok a problémák megoldására, és a nehézségekkel, veszteségekkel való megküzdésre. De ahhoz, hogy elindulja, erőre kapjak, vagy tisztábban lássak, sokszor szükségem van a meghallgatásra. Ezt a támogató kísérésben tanultam meg.
– Új felismerés volt ez az Ön számára?
– Igen, határozottan. Korábban sokszor vártam valami megmentőre, szuperhősre, aki egyszer csak eltünteti a problémáimat. Vagy megmondja, mit kell tennem, és azzal kész. Azt hittem, attól boldog lennék. Rá kellett jönnöm, hogy nélkülem semmi sem történik. Lehet, hogy sokszor kell segítség, de az is csak velem együtt működik, az általam felfedezett megoldás útján. És most már épp attól vagyok boldog, hogy fontos, kihagyhatatlan szerepem van az egészben.
– A küzdelmekhez, főleg, ha élethelyzetünk miatt sok adódik, jó lelki kondícióban kell lennünk… Megosztaná velünk, mi jelent erőforrást Önnek?
– Fontos, hogy „ingyenesen” időt tudjak szánni magamra, olyan időt, aminek semmi különleges célja nincs, csak maga a létezés öröme. Nagyon szeretem a természetet, sétát, a művészeteket – kiállításokat, zenét, stb., de a legfontosabb számomra a csend, az imádság, és elmélkedés. Társasági, közösségi embernek tartom magam, de az egyedüllét is fontos számomra a töltődéshez. Emellett persze, a barátok támogatása. Nagyon sokat köszönhetek nekik. A mozgás is egyre fontosabbá válik – bár néha őszintén szólva nehezen szánom rá magam. Ha viszont belefogok, mindig kikapcsolódás, feltöltődés. Lassan itt a tavasz, ez külön motiváció az életmód-újításra is.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2016.03.13.
