A meseterápia már nem újdonság. Sokan használják, tanulják, tanítják. A terápia magyarországi megteremtője Boldizsár Ildikó, aki új irányokkal, új tervekkel, de a régi mesékkel várja az érdeklődőket. www.meseterapia.hu
Hogyan dolgozik a meseterapeuta?
Ugyanúgy, mint más terapeuta. Fontos megemlíteni, hogy mindig az illető „saját” meséjével kezdjük a munkát. Először mindenkit megkérek, hogy mesélje el a valamikori vagy éppen a mostani kedvenc meséjét, aztán összevetem az emlékeit a mese eredeti szövegével. Sokszor az derül ki, hogy a páciens szinte teljesen „átírta” az eredeti mesét, mégpedig épp a saját sorsa szerint. Olyan is előfordult már, hogy egy bizonyos részre nem emlékezett valaki, pedig épp ebben a részben talált volna megoldást az elakadásaira.
Ilyenkor jön a te szereped? Tovább mesélsz, vagy rávezeted az illetőt?
Igen, az nagyon informatív számomra, hogy hol akadt el valaki saját meséjében. S itt fontos megemlíteni, hogy minden betegségnek vagy egyensúlyvesztett állapotnak megvan a maga meséje, és akkor tudok a legtöbbet segíteni, ha a mesét és az embert egymásra ismertetem. A többi már az ô dolguk.
Tehát a meseterápia lényege ez, de hogyan tovább, mi a te feladatod ebben a folyamatban?
Azzal, hogy megtalálom az illető meséjét, még egyáltalán nincs megoldva semmi. Sokszor az is előfordulhat, hogy nem tud mit kezdeni a saját meséjével, s ilyenkor segítségre van szüksége. Hiszen minden mese az egyensúly elvesztéséről és újramegtalálásáról szól. Feladatomnak tekintem, hogy a mesék közvetítésével megtaláljam a páciens számára az elveszett vagy éppen még nem talált utat, amely kivezeti őt a bajból és kulcsokat adjak a kezébe ahhoz, hogy az út során elé tornyosuló kapukat, ajtókat, sziklatömböket ki tudja nyitni.
Egy-egy terápia mennyi ideig tart?
Ez természetesen egyénektől függ, van akinek elég 3-4 alkalom, mert csak átmeneti krízist kell helyre tenni, s ilyenkor a páciens a mese szimbólumai segítségével hamar rájön a megoldásra, de van akinek hosszabb időre van szüksége a mese rejtett energiáinak a kiaknázásához, azaz a kiút megtalálásához.
Furcsa, ahogy beszélgetünk, folyamatosan gondolkozom, hogy nekem mi a kedvenc mesém, s nem jut most egy sem az eszembe, ez mennyire jó vagy rossz?
Mindenkinek van olyan meséje, melyet kitüntetett figyelemmel kezelt valamikor, de ezeket mindannyian elfelejtjük, hiszen a komoly felnőtt világban már úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk mesékre. Pedig nem így van. Nekem már sokszor egy-egy motívum, egy-egy érzés is segít a mese megtalálásában, de az is jó, ha az illető elkezd mesélni magáról, s akkor a sorsáról nekem eszembe jut egy mese vagy mítosz.
Ha viszont arra gondolok, hogy a mai gyerekek rengeteg televíziós mesét néznek, és a szülők egyre kevesebbszer olvasnak fel, akkor nekik hogyan lesz kedvenc meséjük?
Sokszor jönnek hozzám gyerekek is – bár elsősorban felnőtteket fogadok a terápián -, s amikor kérdezem tőlük, hogy mi a kedvenc meséjük, számomra ismeretlen, a tévében látott sorozatmeséket sorolnak fel. Ilyenkor először is nagyon-nagyon sokat mesélek nekik, hogy legyen meseélményük. Feladni csak akkor szoktam, amikor valaki nem rendelkezik képalkotó fantáziával, azaz nem tud képekben gondolkodni. A probléma a mai gyerekeknél ugyanis inkább az, hogy képi világba születnek bele, kisebb a képzelőerejük, viszont sokkal több információt tárolnak. Ha a gyerek hallgatja a mesét, a szívével lát, ha pedig nézi a mesét, jó esetben is inkább csak információkat gyűjt.
Hol alkalmazható, milyen esetekben használ a meseterápia?
A meseterápia minden életkorban, és minden életszituációban használható, hiszen majdnem mindegyikhez tudnék egy-egy mesét kapcsolni. Amiképpen minden lábra illik egy topánka, azonképpen mindenkinek megvan a maga meséje is, legyen az kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt, egyedül maradott. El kell hinni, hogy a mesének hatalmas ereje van, s valóban tud segíteni, csak meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó mesét, s ha megvan akkor kezdődik a csoda, a gyógyulás.
Hogyan választasz mesét?
Recept erre nincs, jó ember- és meseismerőnek kell lenni, és időt kell szánni a hozzám fordulókra, s akkor megtalálom a neki való mesét. De ahogy két egyforma betegség sincs, úgy két egyforma mese sincs, ezért nem vihetem át egyik betegségről a másikra ugyanazt a mesét.
A meseterapeuta minden mesét ismer?
Nagyon sok és sokféle mesét ismerek, népmesét, klasszikust, magyart és külföldit egyaránt. Hogy mindet ismerem, azt nem állítanám, de mivel már 25 éve foglalkozom a mesékkel, nyugodtan kijelenthetem, hogy rengeteg történet kering a fejemben.
Mit ajánlasz a mai szülőknek, milyen mesékkel ismertessék meg a gyerekeiket?
Ahogy már mondtam, fontos, hogy olvassanak a gyerekeknek mesét, de külön kell kezelni a képes mesekönyveket és a nem képeseket. Tudom nehéz a gyerekeket rábeszélni, hogy egyes mesékhez nem nézegethet képeket, de higgyék el, hogy ha egyre többször olvasnak fel ilyen mesét, előbb-utóbb már nem is kell a kép. A képeket a gyerekeknek saját maguknak kell elkészíteniük, ez a lényeg. A felolvasott mese mellett nagyon jó, ha fejből is mondanak a szülők meséket a gyerekeknek, mert ennek a mesélésnek a hangulata semmivel sem pótolható, ezenkívül erősíti a szülő és a gyerek kapcsolatát, sőt ezek a kitalált mesék talán még a szülőnek is jót tesznek.
Jó mesélést kívánok mindenkinek!
Almásy Katalin
Az interjú 2006-ban készült.
Forrás: http://www.napocska.hu/a-mese-gyogyito-ereje/
Feltöltve: 2014.09.30.
