Test és lélek szerves egységet alkot, így a mozgás nem csak a jó fizikai közérzet és állapot záloga, fontos szerepe van a lelki egészség megőrzésében is. Betegként a lehetőségek korlátozottabbak, de találhatunk a beteg állapotának megfelelő mozgásformát, gyógytornát, amit rendszeresen végezhet. Segítőként is fontos meglelni a „nekünk való” mozgást.
A körtánc nem sorolható a „sport” kategóriába, de belső erőforrásainkat mozgósító testi-lelki feltöltődés, amely imádság is lehet. A körtánc belső egyensúly teremtő erejéről Dr. Földvári Mónika liturgikus körtánc oktatóval, pszichodinamikus mozgás és táncterápiás csoportvezetővel beszélgettünk.
– Mióta foglalkozol körtáncokkal? Mi indított el ezen az úton?
– Körülbelül húsz éve annak, hogy találkoztam a körtáncnak azzal a fajtájával, amely a szakralitást kifejezetten is magába foglalja. Azonnal éreztem, hogy ez az én nyelvem, utam, imaformám.
Igyekeztem megragadni minden alkalmat, amit lehetett, hogy körtáncokat tanulhassak. Sokáig elsősorban a saját gyönyörűségemre és épülésemre gyűjtöttem ezeket a táncokat. Az egyik táncmeditációs lelkigyakorlaton merült fel bennem a gondolat, hogy talán itt az ideje annak, hogy továbbadjam ezeket a táncokat, megosszam ezt az utat olyanokkal, akik nyitottak rá. Az történt ugyanis, hogy ekkortól kezdve akarva-akaratlanul megjegyeztem a koreográfiákat, míg korábban a táncokban való részvételemet nem jellemezte ez a tudatosság.
Nem sokkal ezután Kemenes Gábor atya megkért arra, hogy tanítsak liturgikus körtáncokat a nagykovácsi plébánián. Ennek lassan hat éve már.
– Jelenleg is kétheti rendszerességgel tartasz alkalmakat. Kiknek szólnak ezek az alkalmak?
– Mindazoknak, akik keresik az útjait annak, hogy a testet az imába bevonják, hogy egész valójukkal, testükkel-lelkükkel beléphessenek Isten szerető tekintetébe. Mindazoknak, akik fogékonyak a mozgás, tánc nyelvére és szeretnék közösen átélni a mozgás, végső soron a létezés örömét, a tánc szépségét.
Mindazoknak, akik a különböző hitek, elképzelések mögött a közös nevezőt, az egység útját keresik.
– Kik vannak jelen?
– Változó, hogy egy adott időszakban kik azok, akik rendszeresen jelen vannak az alkalmakon. Volt idő, mikor a középkorúak voltak túlsúlyban, jelenleg sok a fiatal, döntően kamasz korban lévő lány. Vannak, akik időnként „beesnek” az alkalmakra, ha őket is tekintetbe vesszük, már kiegyenlítettebb a korok és nemek aránya.
Olyanok jönnek el, akik számára fontos a mozgás és a tánc, s akik ezt az ima útjaként is gyakorolni szeretnék. A fiatalabbakat elsősorban a tánc öröme vonzza, de sokszor átélem, hogy megérinti őket is a táncok spiritualitása.
– Nyitottak-e az alkalmak?
– Igen, az alkalmak nyitottak bárki számára, mindenkit szívesen látunk. Persze, elsősorban a helyi egyházközség tagjai értesülnek róla, és vesznek részt az alkalmakon (közülük is leginkább olyanok, akikhez személyes kapcsolat is fűz), de előfordul az is, hogy mások is jönnek, olyanok is, akik nem vallásosak, de nyitottak a körtáncokban megjelenő spiritualitásra. A mozgás nyelve egyetemes, és a körtáncok sokféleképp átélhetők. Van, aki elsősorban a mozgás örömét keresi benne, mások a világmindenséggel és társaikkal való egységet élik meg, ismét mások imaformaként gyakorolják. És vannak akik számára minden említett sík jelen van.
– Van-e korhatár?
– Nincs korhatár semmilyen irányban, de az a tapasztalatom, hogy úgy kilenc-tíz éves kor körüli kortól érdemes a gyerekeknek ilyen alkalmakon részt venni. Jelenleg van egy ennél fiatalabb tagunk is, de ő különlegesen fogékony a táncra és erre az imaformára. Ami az idősebb korosztályt illeti, nincs korhatár ebben az esetben sem. Volt már olyan, hogy egészen idős néni is táncolt nálunk, igaz, ő nem rendszeresen. Jelenleg is úgy áll a helyzet, hogy a legfiatalabbaktól a nagyszülők korosztályáig vannak részvevőink.
– Akadálya-e a körtáncnak mozgáskorlátozottság?
– Attól függ, milyen jellegű mozgáskorlátozottságról beszélünk. Ha az általában felmerülő, idős korban gyakoribb formáiról van szó, mint például különböző izületek fájdalma, azt mondhatjuk, hogy ez nem akadálya körtáncnak, csak figyelmet igényel az érintett személy és a vezető részéről is.
A vezető jelzi, ha egy-egy koreográfia valamely testrészt (pl. térdet, derekat) jobban igénybe vesz, javasolhat alternatív mozdulatokat, a táncosok pedig figyelnek arra, hogy mennyit bírnak, mi az, ami számukra megerőltető. Az is teljesen rendjén van, ha valaki kihagy egy-egy táncot. A körtánc-alkalmak egyébként hosszú távon segíthetnek abban, hogy ki-ki jobban érzékelje, mi zajlik a testében, így nagyobb biztonsággal mozoghasson. Nem csak a körtáncok közben, hanem az élet legkülönbözőbb mozgásos helyzeteiben is.
Általában véve a körtáncok nem igényelnek átlagoson felüli kondíciót, és jelentős részük kellő figyelemmel a mozgásrendszert érintő különböző betegségek esetén is gyakorolható, mivel a koreográfiák többsége egyszerű, bárki által kivitelezhető mozdulatokból áll. Soha nem felejtem el, hogy egyszer egy idős, bottal járó néni is megjelent a körtáncon, félretette a botját, és végigtáncolta az alkalmat. Még a gyors táncoknál is elég volt számára az, hogy a körben két oldalról megtartottuk.
El tudok képzelni körtánc-alkalmat súlyosabb korlátozottsággal élők számára is, de az egy speciális forma volna, az ő adottságaikhoz, igényeikhez igazítva.
– Számodra „miről szól”a körtánc?
– Számomra a körtánc egy közösségi imaforma, megmerítkezés Isten gyógyító jelenlétében, s közben egy nagyon mély tapasztalat arról, hogy ebben nagyon különböző emberek között is egység születhet, nem nézetek, gondolatok szintjén, hanem egész valónkat megérintve, mondhatni zsigeri szinten. A körtáncok közben megtapasztalható, hogy „benne élünk, mozgunk és vagyunk”.
A mozdulatok előre meghatározottak, de minden alkalommal vannak olyan mozdulatok, amelyek egybeesnek a „belső mozgással”, vagyis amelyek igazán a sajátjaink az adott pillanatban. Ezekben a különleges pillanatokban kapcsolatba kerülünk a lényünk legmélyebb valójával, átélhetjük a lét örömét, a megtartottságot, mondhatjuk, hogy összeköttetés születik ég és föld között. Nem ismerek tisztább, őszintébb imát ennél. Az ilyen tapasztalatok erőt adhatnak az élet nehézségeivel való szembenézéshez.
Fontos tapasztalat az is, ha egy-egy mozdulat valamiért nehéz számunkra. Mivel a körtáncok egymást követő sorában egy-egy táncot többször is előveszünk, lehetőség van arra, hogy egy-egy ilyen tánccal, mozdulattal hosszabb távon dolgozzunk. Amikor sikerül egy-egy kevésbé szeretett mozdulattal jó viszonyba kerülni, az mindig jó élmény. A mozgás gazdagodása más szinteken is gazdagít, belső teret nyit.
– Tapasztalataid szerint melyek a körtáncok legfontosabb pozitív hatásai?
– Részben már beszéltünk ezekről, de érdemes összefoglalni. Egyéni szinten a körtánc egy könnyen kivitelezhető lehetőség, út a szavak nélküli imára, mert Isten jelenlétének élmények szintjén történő megtapasztalását teszi lehetővé. Mindeközben sok olyan pozitív hatása is van, mint a tánc, mozgás örömének átélése, a mozgás és a testtudatosság fejlődése, és már a közösségi szinthez tartozik, hogy a többiekkel való egység átélése is nagyon hangsúlyosan megjelenik. A körben, kézfogással való mozgás egy olyan forma, ami tartást ad a mozgásnak, ez érzékelhetően is közvetíti számunkra a közösségi lét megtartó erejét. Mivel szavak nincsenek, nem ütköznek nézetek, ki-ki úgy van jelen ebben a közösségben, hogy nincsenek ezen a téren elvárások felé, az adott pillanatban számára megfelelő módon élheti meg az alkalmat. Az egyéni élmény belesimul a közös tapasztalatba, imádságba. Egyéni módon közelítünk a transzcendenshez, de ugyanazon körben táncolunk, életutunk egy szakaszán egymás mellé szegődünk.
A körtánc szimbolikájában az élet sok területe megjelenik, belehelyeződik a középpont körüli forgás, az élet körforgásának terébe.
– Mitől lesz egy körtánc „szakrális”? Miért fontos a kör forma?
– A körtáncoknak van egy „bennfoglalt” szakralitása, hiszen minden körtáncra jellemző a középpont körüli körözés, amely az élet körforgását és ebben saját utunkat szimbolizálja. Ez akkor is jelen van, ha nincs semmilyen utalás a transzcendensre, csak az emberek összegyűlnek a tánc öröméért.
Lehetséges azonban úgy is táncolni, hogy hangsúlyossá tesszük a középpontot (gyakran látható módon is, pl. gyertya/ák vagy virágok felhasználásával), vagyis a körtáncban jobban előtérbe kerülhet annak spirituális dimenziója. Keresztény megközelítésben táncolhatunk úgy, hogy a középen lévő gyertya Krisztus világosságát jelképezi, olyan fényt, amiben tisztábban láthatunk az élet kérdéseiben. Egy ilyen szimbolikánál még a profán tárgyú táncok is szakrálissá válnak, mert minden a középpont fényébe helyeződik.
Részben a vezető személyes döntése, hogy milyen tánc-alkalmat szeretne tartani. Ez a táncok választásában is megmutatkozik, mert vannak olyan táncok, amelyek kifejezett vallási tartalmat hordoznak. Ilyen például sok zsidó tánc, vagy a modernebb koreográfiák egy része, pl. amelyek taizéi énekekre születtek.
A látható szimbolika, egy gyertya a kör közepén is erősítheti a vezető szándékát, hogy a spiritualitásnak teret adjon. Amikor az említett módokon kifejezetten is megjelenik, hangsúlyozottá válik a körtáncokban a spiritualitás, akkor szakrális körtáncokról, vagy keresztény megközelítés esetén inkább liturgikus körtáncokról szokás beszélni.
A résztvevők számára adott és rendszerint ismert ez a keret, ezen belül azonban saját egyéni módjukon élik meg az alkalmakat. A mozdulatok egyetemesek, bármilyen táncról is legyen szó.
– Melyek a legalapvetőbb, ismétlődő szimbolikus gesztusok?
– Nehéz volna valamennyit felsorolni. Két fontos viszonyítási keret a táncban használt térnél a középpont és a táncosok által alkotott kör.
A táncban a középpont felé történő mozgás szimbolizálja egyfelől a saját mélységeinkbe való leszállást, másfelől ezzel összefüggésben az Isten felé való megnyílást is. A felfelé irányuló mozdulatok, például amikor karjainkat felemelve kitárjuk, szintén az Isten, a transzcendens felé való nyitást jelképeznek.
Amikor közösen sétálunk a körben a középpont körül, egymás mellé szegődünk, egységbe kerülünk az életutunkon. Amikor megfogjuk egymás kezét, az egyik tenyerünket felfelé, a másikat lefelé fordítva, kifejezzük azt, hogy adni és kapni egyaránt fontos ezen az úton.
A körben lehetséges az, hogy folyamatosan haladunk, de helye lehet a megállásnak, sőt a hátralépésnek is. A lépések lehetnek olyanok is, amelyek érzékelhetővé teszik az életben megtapasztalható áramlást, ilyen az ún. szőlőinda lépés.
Sokféle szimbolikus gesztus megjelenik a táncokban, előfordulhat, hogy egy-egy gesztus, mint például a fent említettek jelentős része gyakran ismétlődő eleme a körtáncoknak, míg mások egy az adott tánchoz kötődnek elsősorban. Az egyik modern koreográfiában például, melynek címe Irgalom, egy kabátot rajzolunk magunk köré, annak jelképeként, hogy Isten irgalma beburkol bennünket.
Vezetőként arra törekszem, hogy csak a legszükségesebb mértékben adjak szavakban is kifejezést annak, hogy egy adott táncban egy-egy mozdulat mit fejez ki, hogy minél nagyobb tere lehessen a gesztusok egyéni megélésének. Hiszen minden mozdulat más-más életérzést hoz (ha lehet így fogalmazni), s ezek egyéni felfedezése, megélése által válik igazán sajátunkká az adott mozdulatsor. Másfelől a szavakban is kifejezett szimbólumok nagyon fontosak, mert tartást, támogatást adnak ennek a folyamatnak.
– Hogyan segíthetnek ezek belső utunkon?
– Az életutunk és belső utunk is a körtáncokkal szimbolikusan megjelenik a térben. A koreográfiák lehetőséget nyújthatnak ahhoz, hogy a legkülönbözőbb módokon járjunk, táncoljunk a kör mentén, azon belül és kívül is. Lehetnek olyan mozdulatok, amelyek segíthetnek abban, hogy jobban megérthessük azt a helyzetet, amiben az életben vagyunk, esetleg abban is, hogy megoldást, kiutat találjunk nehéz helyzetekben.
Egyszer egy fiatal ismerősöm súlyos beteg lett, és nehezen tudtam feldolgozni, elfogadni ezt, botránykő volt számomra. Az egyik táncmeditációs lelkigyakorlaton akkoriban sokat táncoltunk egy táncot, amelyben az ún. zarándoklépést ismételtük, hármat léptünk előre, egyet hátra a kör mentén. Az, hogy a kör mentén meg lehet állni, sőt vissza is lehet lépni, egy fontos tapasztalat volt számomra, mert átéreztem, hogy mindeközben ugyanazon középpont körül mozgunk, ugyanúgy Isten szerető tekintetében vagyunk. Így elmondva furcsán hangzik, de ennek az élménynek az átélése számomra lehetővé tette, hogy másképp viszonyuljak az ismerősöm betegségéhez. Ha mindezt valaki szóban elmondta volna, valószínűleg nem változott volna semmi. A testi szinten átélt élményre volt szükség a változáshoz.
Nagyon fontos az is, hogy a közös tapasztalatban és mozgásban átélhetjük a társaink támogatását, a közösség megtartását. Vannak olyan gesztusok, amelyekben ez kifejezetten is megjelenik. Az egyik táncban például a körben minden második befelé, a kör középpontja felé, míg a többiek kifelé mozdulnak, majd mikor a táncosok visszatérnek az eredeti körbe, a kívülről jövők a belülről jövő táncosok vállára teszik a tenyerüket, így táncolnak tovább a kör mentén. Ebben a kísérésben megélhető a mások általi támogatottság, az, hogy bármiben vagyunk is, nem vagyunk egyedül.
Már említettem, hogy különleges élmény, ha rátalálunk egy-egy olyan mozdulatra, amit az adott pillanatban igazán magunkénak élünk meg. Ezek a mozdulatok segítenek abban, hogy az imádságunk élettel telítődjön, hogy ráleljünk a lényünk mélyén fakadó forrásra. Talán ez az, ami a leginkább gyógyító, segítő élmény a táncosok számára.
– Sokan félnek a körtánctól. Mi lehet ennek az oka?
– Sokszor tapasztalom azt, hogy ez az idegenkedés a hagyományos vallási kultúrának abból a ma már meghaladott vagy legalábbis árnyaltabban megfogalmazott nézetéből származik, miszerint a test megvetendő, leigázandó, és a tánc a gonosz, a csábítás eszköze.
Pedig pont a kereszténységben, a megtestesülés vallásában kellene látnunk, hogy a testben való lét az út Isten felé. A körtáncok egy olyan formát kínálnak, ahol a test természetes módon része lehet az imának, Isten dicséretének.
Az is nehézséget jelenthet, hogy vannak, akik félnek attól a kitettségtől, amit a teljes valónkkal való jelenlét hoz.
Másoktól egyszerűen idegen a gesztusokkal, mozdulatokkal való önkifejezés, vagy egyszerűen félnek attól, hogy elrontják a lépéseket.
Mindezek a félelmek a körtáncokat táncolók körében gyorsan eloszlanak. Hiszen nem lehet hibázni, minden mozdulatnak értéke van Isten szerető tekintetében. A koreográfiák is adottak, az önkifejezés ezen belül valósul meg, ami azok számára is biztonságot nyújt, akik lassabban nyílnak meg mások jelenlétében.
Mindazonáltal vannak, akikhez közel áll ez a nyelv, míg másoknak más utak megfelelőbbek. Kinek-kinek magának kell rátalálnia az őt leginkább gazdagító útra.
Tróbert Anett Mária
Információ a Nagykovácsiban szervezett tánc-alkalmakról:
foldvari.monika@gmail.com
Feltöltve: 2014.08.31.
