„Napsugarak zúgása”… napok óta ez jár a fejemben, amikor a zenéről gondolkodom. Ady verse egy mélyről, kitartóan érkező hangot áramoltat felém. A lét dallamának alap akkordját. Minden énekben, dalban, a népiben és a modernben, a gregoriánban és a blues-ban ott lüktet és árad akár egy folyam. A zene élet. Az élet zene. Minden zsigerünket átjárja. Áthalad rajtunk és születik bennünk. Ritmusra szeretünk. A saját szívünk ritmusára. Ta-tamm, ta-tamm.
Egyszer lelkigyakorlat alatt a közelben légkalapács szólt. Volt aki nem tudott figyelni a lelki dolgokra mert zavarta. Például engem is. Aztán ritmusra fűztem a légkalapács zaját és a többi kinti hangot. A verebek csivitelését, a szélben ringatózó fák leveleinek suhogását, a járókelők beszédét és a saját dallamomat, amit dúdoltam magamban. Fantasztikus koncert állt össze. Megfeledkezve magamról, megtaláltam magamat.
Pintér Tamás Pius smc
Feltöltve: 2014.03.31.
