Elkezdeni egy új évet nem nagy dolog. (Ironikusan mondom magamnak kissé.) A napok jönnek egymás után, csak ki kell várni. Mondhatnám azt is, hogy ide lépdel elém a következő év. Micsoda királyság… Nem én futok utána, az év keres fel engem. Az év van lépéskényszerben. Neki kell mozdulnia. Mégis eltűnődöm, hogy mi is történik majd: találkozások, tervek, vágyak, beteljesülések, cselekedetek és gyümölcseik. Ábrándozásomban mindezt ide vonultatja elém az elkövetkezendő év. Mi a dolgom? Van dolgom velük egyáltalán?
Mint egy dúsgazdag maharadzsa válogathatok az elém hordott napok között. Csak észre kell vennem, csak meg kell ragadnom a napok értékét és életét. Engem szolgál az új év. Nekem hordja a kincseit… Kaptam, mert az évnek parancsolója van. És Ő akarja, hogy az új szolgáljon engemet, és én válogatott hálával tudjak belépni Hozzá, akihez csak nekem van jussom belépni.
Igen, mindegyik nap belép és köszön. Lerakja adományát és távozik. Lesz, ami érdes, kemény, túl nehéz, vagy összetör. Lesz, ami emel és örömre hangol. És én törődöm majd velük.
Hallod már? Jön… Örülj!
Pintér Tamás Pius SMC
Feltöltve: 2016.12.31.
