Mindig megfognak a nyári hajnalok. Mindig élvezem, a langyos szél játékát a finom függönyökön. Mindig látványosnak látom a narancsos-bíbor naplementéket. Gyönyörködve hallgatom a tücskök és kabócák holdvilági zenéjét. Mindig. Igen időtlenséget és állandóságot, létteljességet ízlelek meg általuk. Apró események, mégis könnyeden és maradandóan beépülnek a lelkembe. Mint a napfényes D vitamin a csontjaimba. Szükségem van a nyár erejére. Novemberben, februárban majd előveszem általa a reményt, hogy időtlen az ember. Szeretem a nyitott ablakot, a hajnali utca zaját, a lecsó illatát, a frissítő zivatart, a málnaszörp habját, a sok beszélgetés-foszlányt, ami eljut hozzám is. Talán ilyenkor közelebb vagyunk mi emberek egymáshoz is. Szeretem a nyarat…
Pintér Tamás Pius
Feltöltve: 2015.07.12.
