Lk 10,38-42
Mindenütt jó, de legjobb otthon – tartja a közmondás, csak éppen azt nem árulja el, hogyan lesz egy helyből, házból, lakásból valódi otthon. Rengeteg külső-belső szempont határozza meg az otthon-érzést – vagy éppen annak hiányát. Mert az otthon mindig több, mint szépen, ízlésesen elrendezett tárgyak összessége. Az az élettér, ahová megérkezhetünk, s így nemcsak a tárgyak, hanem az ott történt események és az ott élő személyek is az otthon részei.
Jézus nyilvános élete folyamán vándor életet élt, így rengeteg ember otthonába jutott el. Vendégségben nem egyszer tanított, gyógyított, s tett házakat valódi otthonná. Ezt tapasztalhatta meg Márta is.
Lk 10,38
Amikor pedig mentek, ő bement egy faluba; egy asszony pedig, Márta nevű, befogadta őt. 39 És neki volt egy Máriának nevezett testvére, aki leülve az Úr lábaihoz hallgatta az ő szavát. 40 Márta pedig belemerült a sok szolgálatba; eléállva pedig mondta: „Uram, nem érdekel, hogy a testvérem egyedül hagy szolgálni? Mondd hát neki, hogy nekem segítsen!” 41 Válaszolva pedig mondta neki az Úr: „Márta! Márta! Gondoskodsz és nyugtalankodsz sok minden miatt, 42 egyre van pedig szükség. Mária ugyanis a jó részt választotta ki, ami nem vétetik majd el tőle.
Márta megnyitja otthonát Jézus előtt, befogadja őt. S ez a befogadás gyakran egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogyan az első ránézésre tűnik. Telve vagyunk félelemmel: Ki az az idegen, aki érkezik? Megbízható? Nem jelent veszélyt? Másfelől gyakran szégyelljük otthonunk állapotát: Mit fog szólni, ha meglátja, hogy mekkora a rendetlenség? S ha nem ízlik neki a vacsora? Márta félelem nélkül fogadja be Jézust, s mindent megtesz, hogy a Mester az ott töltött néhány órában valóban otthon érezhesse magát.
Jézus valóban otthon van Mártánál. Ő nem feszeng, nem fél, hanem tanítja Máriát. Mária is befogadja Jézust. Nem a szolgálatával, hanem a szívével, odafigyelésével, jelenlétével. Így Jézus kétszeresen is otthon lehet. Házába fogadja őt Márta, s szívébe fogadja őt Mária.
Márta azonban hamar szembesül saját határaival. Nem tud tökéletes otthont biztosítani a világ Urának. Bármennyit szolgál, bármennyit teljesít, nem tud annyit adni, ami (szerinte) elegendő lenne a Mesternek. Összecsapnak feje fölött a hullámok. Kifakadásában segítségért kiált, mert a sok munka miatt úgy érzi, háza munkatáborrá vált. Nem veszi észre, hogy magát hajszolta bele e teljesíthetetlenségbe; nem veszi észre, mi az, amit tényleg kér a Mester.
Jézus nevén szólítja őt. Visszahívja a jelenbe, ahol Mártának nem kell többnek látszania, mint ami. Mert Jézus azért látogatta meg őt, hogy isteni jelenlétével megajándékozza, s így házából igazi otthont teremtsen.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2016.08.07.
