„Az Isten által teremtett és Jézus által üdvözített ember elpusztíthatatlan örömének oka az, hogy tudja: maga Isten örül annak, hogy ő létezik. Ő a megtalált bárány, akinek „örül” az Isten (Mt 18,13); ő az elveszett ezüstpénz, amelynek megtaláltán Isten örvend az angyalok színe előtt (Lk 15,10); ő a tékozló fiú, akinek visszajöttekor az Atya „vigadozik és örvendezik” (Lk 15,32).
A keresztény ember mindezt hiszi. Hitének e csodáját pedig a feltámadt Jézus által küldött Szentlélek hozza létre benne. A Szentlélek jelenlétének egyik hatása az „öröm” (Gal 5,22). Ezért nagyon helyesen határozza meg Pál a bennünk megvalósuló isteni uralmat ily módon: „Isten országa igazvolt, öröm és béke a Szentlélekben” (Róm 4,17).
Ez az öröm nem ünnepnapi luxuscikk a keresztény ember életében, hanem az a mélyen hömpölygő ár, amely egész létének alapját képezi. Olyan ez, mint a Duna mély vize: csendes, de feltartóztathatatlan. Talán „fecseg a felszín”, de „hallgat a mély” (József Attila).”
Forrás: Nemeshegyi Péter SJ: Pipacsok dalolnak. Korda – Távlatok, Kecskemét – Budapest, 2003, 85.o. A Szerző és a Kiadó szíves engedélyével.
Feltöltve: 2017.07.23.
