Ábrahám egy napon egészen különös vendéggel találkozott. A Szentírás szavai szerint maga Isten látogatta meg őt (vö. Ter 18,1-15). E látogatás már a vendég személye miatt is egészen különleges, s emiatt nem is meglepő, hogy rendkívüli dolgokkal találkozunk, ahogy szemléljük. Mert Andrej Rubljovnak köszönhetően e találkozást egy képen is láthatjuk, szemlélhetjük, sőt annak mi magunk is részeseivé lehetünk.
A bibliai történet így szól:
„1Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. 2Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, 3és így szólt: »Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett! 4Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt! 5Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek, hiszen azért tértetek erre szolgátok felé!« Azok így szóltak: »Tégy, ahogy mondtad!«
6Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: »Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!« 7Maga pedig elfutott a csordához, hozott onnan egy fiatal borjút a javából, odaadta a legénynek, s az sietve elkészítette. 8Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá.
9Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: »Hol van Sára, a feleséged?« Ő azt felelte: »Itt, benn a sátorban.« 10Erre az egyikük azt mondta neki: »Egy esztendő múlva, ilyen idő tájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.« Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát. 11Öregek voltak ugyanis mindketten, és élemedett korúak, Sárának megszűntek már megjönni az asszonyi dolgok. 12Nevetett tehát magában, s azt gondolta: »Miután megöregedtem, és az uram is vén, lehet-e még gyönyörben részem?« 13Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: »Miért nevetett Sára, s miért mondta: ‘Szülhetek-e még vén asszony létemre?’14Túlságosan csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő múlva, ilyen idő tájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának.« 15Sára azonban tagadta: »Nem nevettem!« – mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: »Nem úgy van az, te bizony nevettél!« ” (Ter 18, 1-15)
Az ikon hasonlóan különleges, mint a bibliai történet. Először is Isten nem magányosan érkezik, hanem három személyben – ez megfelel a bibliai leírásnak. E három személy közösen érkezik, közösen vannak jelen Ábrahám asztalánál. Jelenlétük földöntúli egységet mutat – olyan egységet, amire az ember gyakran vágyik, mégis meglehetősen ritkán tapasztal meg. Ezen egység mögött eltörpülnek a helyszínre utaló elemek: a hőség ellen árnyékot biztosító fa s a táj részletei. Valóban, ez a közösség nagyobb mindennél, s ezen egység túlmutat a tér és az idő korlátain.
S mégis hiányzik valaki: a képen nem szerepel a vendéglátó, Ábrahám. A Szentírás szerint ő is ott állt, amíg vendégei az asztalnál ültek, a képen azonban jelenléte nem látható. A három személy közössége mégis nyitott a szemlélő felé. Isten meghív az ő közösségébe, meghív arra, hogy foglaljunk helyet ebben a közösségben. S akkor ő lesz vendéglátói házigazdája, amint Jézus az emmauszi tanítványoknak. Isten betér az emberhez, meghív az ő közösségébe, s az ember éppen azáltal válik teljessé, hogy belép ebbe a közösségbe.
S ebből a találkozásból fakad az élet. Hiszen hosszú évek után ekkor ígéri meg Isten Ábrahámnak, hogy Sárának egy éven belül gyermeke születik (Ter 18,10). Ábrahám arra kapott hivatást, hogy elhagyva otthonát számtalan utód atyja legyen. A hívásnak engedelmeskedve élte a ki- és bevándorlók életét otthon és állandó lakóhely nélkül, s várta Isten ígéretének beteljesedését. S most, amikor vendégül látja Istenét, most Isten közösségében találja meg igazi otthonát, s lesz valóban atyává, az élet forrásává.
Az élet e forrása, a Szentháromság egy Isten jelenlétébe való belépés nem Ábrahám privilégiuma. Isten ma is nyitott az ember közösségére. Ma is vár, hogy élettel töltse el napi teendőinket, szomjas életünket. Segíthet bennünket e kép szemlélése, hogy rohanó, állandóan változó világunkban megtaláljuk az igazán biztos otthont.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2014.05.11.
