Amikor a Szent Családra gondolunk, gyakran képzeljük el Mária, József és Jézus életét úgy, mint valami idilli, ideális családi létet. Igaz, hogy az ő családjukban Isten jelenléte szó szerint is kézzel fogható, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekik mindig minden könnyű volt. Sőt! Számos olyan nehézséggel kellett szembenézniük, amit mi elképzelni sem nagyon tudunk. Most vessünk egy pillantást arra az időszakra, amikor Jézus kamaszodni kezdett, s arra, hogyan élte át mindezt a Szent Család. (Lk, 2,41-51)
Lk 2,41 És elmentek szülei évente Jeruzsálembe a pászka ünnepére. 42 És amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerinti felmenetelükkor 43 és a napok elmúltával, amikor visszafordultak, ott maradt a gyermek Jézus Jeruzsálemben és nem tudták a szülei. 44 Úgy vélve mentek egy napi utat, hogy az utastársak között van, és keresték a kortársai és az ismerősök között. 45 És nem találva visszafordultak Jeruzsálembe keresve őt. 46 Történt pedig három nap múlva, hogy megtalálták őt a Templomban ülve a tanítók között, hallgatta és kérdezte őket. 47 Csodálkoztak pedig mindnyájan, akik hallották, bölcsességén és feleletein. 48 És meglátva őt megdöbbentek, és azt mondta neki anyja: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Nézd, apád és én kínlódva kerestünk téged.” 49 És mondta nekik: „Minek kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” 50 És ők nem értették, mit mond e szavakkal nekik. 51 És lement velük és Názáretbe jött és engedelmeskedett nekik. És anyja megőrizte minden szavát a szívében.
Ha ezt az első ránézésre szép történetet közelebbről is szemügyre vesszük, rácsodálkozhatunk egy családi dráma kibontakozására. A tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben marad, amikor családja hazaindul – egyszerűen szólva megszökik. Őt jobban érdekli a Templom, az ottani hagyományok, népe bölcsei, mint családja. Mert a Templomban találkozik valamivel, amiben megsejti az őt feszítő kérdésekre a még ki sem mondott választ. Találkozik az Atyával, aki fontosabb, mint a családja.
Minderről persze szülei mit sem tudnak. Csak napok múlva veszik észre, hogy Jézus még sincs velük, s kezdik keresni őt. Micsoda napok! Micsoda kérdések és kétségek feszíthették Máriát és Józsefet, amíg visszafelé igyekeztek Jeruzsálembe! Micsoda megkönnyebbülés és micsoda új kérdések és új harag, amikor megtalálják őt! Annak biztosan örülnek, hogy gyermeküknek nem esett baja, ám ebbe az örömbe nagy fájdalmat vegyít, hogy önfeledten forgolódik a templomi közegben szüleiről látszólag megfeledkezve.
Mindez egy egyszerű kérdésben fogalmazódik meg: Miért tetted ezt velünk? Mintha Jézus ezt az egész templomi kimaradást csak azért tette volna, hogy szüleit bosszantsa! S Jézus kamaszos őszinteséggel válaszol; válaszát szülei azonban nem értik. Nem tudják, mit jelent, hogy Jézusnak Atyja dolgaiban kell lennie, nem tudják mit jelent mindaz, amit Jézus tesz. Jézus nem érti miért keresik, szülei nem értik, miért nem indult el hazafelé a többiekkel. Hiába az őszinte kommunikáció, a megértéshez mindez kevés.
Mégis mindkét fél tesz egy-egy nagy lépést a másik felé. Mária és József nem rendeznek jelenetet a Templomban, hanem elfogadják Jézus (számukra) érthetetlen válaszát. Jézus pedig szó nélkül otthagyja a Templomot, s elindul hazafelé, sőt engedelmeskedik szüleinek. Kölcsönösen elfogadják és tiszteletben tartják egymás titkát: együtt járják a további utat annak ellenére, hogy növekszik a megértés hiánya. Ez egy időre ugyan növeli a feszültséget, ám annál nagyobb örömforrássá válik, amikor – évekkel később – egyre többet értenek meg egymásból. Amikor pl. Mária megérti, ki az Atya, akinek dolgában Jézusnak lennie kell.
A Szent Család így tapossa ki a családi élet emberpróbáló és emberfaragó útját, amely éppen az érthetetlen nehézségeken és konfliktusokon át vezet az igazi béke és egység felé.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2016.06.30.
