Mk 5,25-34
Emberségünkből adódóan mindig a nagyobbra, a többre, a nemesebbre törekszünk. Szeretnénk előre haladni, szeretnénk, ha a ma mindig többet adna, mint a tegnap, s szívünk mélyén tapasztaljuk, hogy e növekedésnek nem lehet vége, hiszen a végtelenbe növekszünk bele. Mégis milyen gyakran tapasztaljuk meg a visszafejlődést, a hanyatlást, korlátainkat, melyek meggátolnak a növekedésben, sőt visszavethetnek bennünket. Jézus első tanítványai magától Jézustól kértek tanácsot arra, hogyan lehet igazán naggyá lenni, hogyan lehet végleg belenőni a végtelenbe. Íme, a „recept”:
Mt 18,1 Abban az órában odajöttek a tanítványok Jézushoz mondván: „Hát ki a legnagyobb a mennyek országában?” 2 És odahívva egy gyermeket közéjük állította őt 3 és mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem fordultok meg és váltok olyanná, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki ugyanis lekicsinyíti magát, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 És aki csak befogad egy ilyen gyermeket az én nevemért, engem fogad be.
(ford. Csernai B.)
A tanítványok megszokták, hogy Jézus szinte mindig a mennyek országáról beszél, így saját jövőjüket is ebben az országban képzelték el. Ekkor még abban reménykedtek, hogy Jézus megalapítja a mennyek országát a földön, ő lesz a király, apostolai a miniszterek, s így a növekedés, a karrier útja nyitva áll előttük. Jézus tanításában a mennyek országa azonban nem politikai hatalom, hanem ott valósul meg, ahol az emberek Isten akarata szerint kezdenek élni. A mennyek országának alkotmánya maga Jézus: az Ő élete és tanítása mutatja meg a lényegét. A tanítványok azt keresik, hogyan lehetnének nagyobbak – ezen keretek között.
Jézus válasza meglepő. Felnőttek elé gyermeket állít példaképül. Fejlődjünk vissza? Hiszen rettegünk a visszafejlődéstől! Jézus szavai elgondolkodtatnak, s felvetik a kérdést: mi az, amiben a gyermek példa lehet? S bármilyen meglepő, a gyermek éppen abban példa, amit keresünk: a növekedésben! A gyermek növekedésének van néhány jellemzője, amelyet felnőttként is megtarthatunk vagy újratanulhatunk. Először is a gyermek kíváncsi, sosem elégszik meg a meglévő tudásával, mindig többet szeretne megismerni. Másodszor nagyon jól tudja, hogy a növekedés feltétele a kicsinység, tehát nincs szüksége arra, hogy mindent egyedül tudjon megoldani. Más szóval: tud elfogadni. Végül pedig tudja, hogy a növekedés egyik legfontosabb eszköze a bizalom, amihez mindenáron ragaszkodik.
Látjuk, hogy a növekedés e három eleme nemcsak a gyermekek kiváltsága lehet, hanem felnőttként is élhetünk ezen eszközökkel. Sőt, akkor tudunk igazán növekedni, ha e gyermeki tulajdonságokat nem felejtjük el, hanem megőrizzük. A kíváncsiság képessége mindig ott van bennünk, de gyakran elhomályosítja az a tévhit, amely szerint mindent jobban tudunk. Amikor azt véljük, hogy már mindent tudunk, akkor nemcsak tévedésbe esünk, hanem attól is elzárkózunk, hogy új ismeretekre tegyünk szert. Tudatlanságunk beismerése nem kicsinyít bennünket, hanem megnyit a további növekedés felé. A gyermekek nem félnek a kicsinységtől, nem félnek attól, hogy rászorulnak másokra. Nem akarnak mindig mindent egyedül megoldani, készek arra, hogy segítséget kérjenek. Teszik ezt azért, mert nagyon jól tudják, hogy ők nem mindenhatók. Mi sem vagyunk azok. Ezért lehetünk nyitottak mások felé. Ezért kérhetünk, ezért fogadhatjuk el mások segítségét, mert ezek mind a növekedés útján tartanak bennünket. Egy kisgyermek, aki apja nyakában ül, mindig többet lát, mint apja – annak ellenére, hogy sokkal kisebb nála. Ehhez természetesen szükségünk van a bizalomra. Éppen megsebzett bizalmunk zár magunkba: a csalódások, a kiábrándulások hitetik el velünk, hogy nem érdemes bízni. Természetesen a bizalom sebezhetővé tesz; a bizalmatlanság viszont nemcsak a növekedés útját zárja el előlünk, hanem végső soron magányba taszít minket.
Ahhoz, hogy kilépjünk túlzottan felnőtt, magunkat mindenhatónak tartó magatartásunkból és megfordulva gyermekivé és kicsivé váljunk, gyakran éppen az erőinket felülmúló kihívások segítenek hozzá. Akár egy betegség, valamilyen megoldhatatlan tragédia szembesít bennünket azzal, hogy egyedül nem vagyunk képesek úrrá lenni helyzetünkön. Jézus arra tanít meg, hogy gyermeki bizalommal forduljunk ahhoz, aki a mi életünknek is Ura, aki a végtelenbe való növekedésben szeretne vezetni bennünket.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2013.12.08.
