Voltam már pár helyen eddigi életemben. Bár főleg Dél-Európát szeretem. Talán mert a hideg, a sötétség, a lucskos szürke idő elől nem csak a természet, a fák, madarak, méhek és pillangós virágok zárkóznak kopasszá vagy emigrálnak vegetatív élettel a fagyos kérgű föld leheletnyi hőmérsékletű védelmébe, hanem az emberi lélek is magára ismer a napfényes tájban.
Én legalábbis így vagyok vele. Inkább a pálmafa mint a hógolyó. Persze nem kérdeztem még Szaharából idecsöppent embert…
Szóval: néhány helyen megfordultam már, de csak ott éreztem igazán emelkedni a szívem-lelkem, ahol a Teremtő formálta a sziklát, a hullámot, a tajtékot, a gleccsert vagy a korallzátonyt. És ott, ahol az ember valamit megsejtett a teremtésből és ujjongva alkotott valamit, ami méltó Ahhoz, aki gondjára bízta ezt a világot.
Pintér Tamás Pius smc
Feltöltve: 2015.03.15.
