Mennyire vagyok szabad ha becsukom a szemem? Elvesztem-e a tájékozódási képességemet? És ha nem tudok egyensúlyozni? Akkor hogyan biztosítom a helyem a világban? Ha nincsenek illatok, mennyire vagyok kiszolgáltatott?
Számtalan képességem szolgálja, hogy a valóság közel jöjjön, befogadhatóvá, alakító tényezővé váljon az életemben. Ha csak egy is kiesik, megzökken a megszokott. És mi van a lélekkel, ha elveszít ezt-azt? Ha nem a valóságot érzékeli, hanem csak egy szeletét?
Nagyon szeretem, amikor a Szentírás azt írja-mondja, hogy olyan az Isten szava, mint a nagy vizek zúgása. Akkor értettem ezt meg amikor az óceánparton állhattam.
Azóta, ha Őt akarom érzékelni, legalább gondolatban – érzésben kiülök az óceánpartra. Helyükre kerülnek a mindennapos ügyeim… Megnyílik a szemem, érzem a valóság illatát, az igazi lényegest, ami ugye a szemnek….
Pintér Tamás Pius smc
Feltöltve: 2015.10.18.
