Ha van időm, szívesen sakkozom. Sok mindenre megtanítja az embert ez az ősi társasjáték. A táblán két figurahadsereg néz farkasszemet egymással. Az őket mozgató mindkét játékos teljesen egyenlő eséllyel kezdi meg a játékot. Cél az ellenfél királyának sakkban tartása, lépésképtelenné tétele. Amikor megszűnik számára a továbblépés, a döntés lehetősége.
Kezdődhet a játék. Az első lépéseknél nagyon sok lehetőségem van a döntésre, hogyan, melyik bábúval mennyit lépjek. De azt tudnom kell, hogy már ennek az első lépésnek is komoly következményei lehetnek a továbbiakban. Nem lehet elhamarkodni. Ezután várom a válaszlépést, amely meghatározza további döntéseimet. Ahogyan egyre inkább belemelegedünk a játékba, úgy adódnak a további lépéshelyzeteim.
Az elején tehát viszonylag szabadon mozoghatok, persze a játékszabályok adta lehetőségek keretein belül. Szabadnak érezhetem magam. Aztán vannak kényszerdöntéseim, kényszerlépéseim. Ha nem akarok veszteséget, lépnem kell. Aztán vannak olyan helyzetek, amikor áldozatot kell hoznom. Egy bábut beáldozni azért, hogy nagyobb veszteség ne érjen. Ha sakkban vagyok, akkor menteni kell a királyt. Ekkor nincs is más lehetőségem. Van, amikor csak egy irányba mozdulhatok, és természetesen vannak matt helyzetek is, amikor vesztettem, mert a hibás döntéseim ide vezettek. Nincs tovább. És mindez párosul azzal a ténnyel, hogy sohasem magammal játszom, hanem a játszótársammal, aki szintén ugyanezt éli meg az ellenfél pozíciójából nézve. A másikunk döntéseitől függ a további lépésünk. Nem játszhatunk úgy, mintha egyedül lennénk a sakktáblán.
Ha mindezt jól végiggondoljuk, az emberi élet is ilyen. Naponta több tucat – kisebb, nagyobb – döntést kell meghoznunk, amelyeket hozhatunk szabadon, viszonylag tág határok között, kényszeredetten, kisebb vagy nagyobb mozgástérrel, és végül esetleg úgy, hogy már csak egy irányban tudok tovább lépni, tehát nem is igazán vagyok döntési helyzetben. Életünk mattjait is el kell fogadni, ha sorozatban rossz döntéseket hoztunk. És azt a tényt, hogy nem vagyunk egyedül az élet nagy sakktábláján, ahol persze nem ellenfelekként, hanem egymás javára kell meghozni döntéseinket.
Menyes Gyula
Feltöltve: 2015.04.30.
