Bevezetés a Jézusi gyaloglásba
Június közepén különleges lelkigyakorlaton vettem részt Dobogókőn, amely keresztény életmód programot kínált a résztvevőknek, teljes emberségünket megszólítva.
Tizenhatan gyűltünk össze, 30 évesektől a nyolcvanasokig, kezdők, edzettek, túlsúlyosak, kisebb betegségben szenvedők is, Hofher József jezsuita atya és Molnár Renáta személyi edző, nordic walking oktató vezetésével. A négynapos lelkigyakorlat a szemlélődő – „Jézus imának”– és az „északi gyaloglás” (nordic walking) alapjainak megtanításával segítséget nyújt a mai kor emberének abban, hogy miként tudja összekapcsolni az imát és a mozgást a hétköznapokban. Mottója: Jézussal együtt gyalogolni! Délelőttönként Renáta tanította nekünk a nordic walking technikáját, és eleinte közösen, majd egyénileg is túrázhattunk Dobogókő csodálatos erdei ösvényein. Elméleti képzésben is részesítette a csoportot: előadást tartott a rendszeres mozgás fontosságáról és szerepéről a mindennapi életben, az egészség megőrzésének és az állóképesség növelésének érdekében. Tudasította bennünk, mely testi tünetek mire utalnak a mozgás során, és tanácsot adott, mit kell tennünk, ha ilyesmit tapasztalunk. Megtanultuk, hogyan tervezzük meg a számunkra optimális mozgást, annak formáit és sebességét. Táplálkozásra vonatkozó ismeretekkel is gazdagabbak lettünk, például: „Nincs tiltott táplálék, csak kerülendő mennyiség!” Hofi atya a Jálics Ferenc jezsuita atya által kidolgozott módszert, a szemlélődő és meditációs imát gyakoroltatta velünk délutánonként. Ennek lényege a következő: „A szemlélődő, meditációs lelkigyakorlatokban a hangsúly Isten jelenlétének egyszerű megtapasztalásán van, szavak és gondolatok nélkül. Ennek útja a természetben töltött szemlélődéssel kezdődik. Az egyszerű érzékelés segítségével megpróbálunk pusztán jelen lenni, ítéletmentesen észlelni azt, ami van és körülvesz. Majd kintről, a természettől befele haladva a testünk egyszerű észlelésével, légzési gyakorlatokkal készülünk fel arra, hogy tudatosan időzzünk Isten tiszta és egyszerű jelenlétében, és a Jézus-ima gyakorlásával átadjuk magunkat az Ő vezetésének. Ebben a lelkigyakorlatban nyugodni hagyjuk szellemi képességeinket, és csak észlelni igyekszünk azt, aki VAN.
A napi 4–6 óra közös vagy egyéni csendes imaidő segít, hogy ezen az egyszerű úton elengedjük élmény- és gondolatéhségünket, ami a leggyakrabban csupán önközpontúságunk jele, és egyre inkább istenközpontúakká váljunk. A napi imaidők mellett a lelkigyakorlat része a közös megosztás és az Eucharisztia ünneplése, melynek keretében naponta elhangzik egy tanítás, ami segít az imában szerzett tapasztalatok rendezésében, mélyebb megértésében. Ugyanezt a célt szolgálja a kísérővel való igény szerinti személyes beszélgetés.” (www.manreza.hu)
A lelkigyakorlat zárásaként mindenki elmondhatta a véleményét, tapasztalatait. Ezúttal csupán a saját gondolataimat osztom meg az olvasókkal:
Azért vállalkoztam erre a lelkigyakorlatra, mert fejlődni szerettem volna testi-lelki összeszedettségben, koncentráltságban, és ez a kívánságom teljesült is. Olyan hiteles személyek vezettek, akik az életükkel igazolják a test és a lélek egységének gyümölcseit. Renáta a munkájában, a családjában, a mindennapi
életében egyaránt tanúságot tesz az ima és a mozgás együttesének jótékony hatásáról.
Hofi atya a szemlélődő imamód gyakoroltatásával sokat tett hitünk érlelése érdekében, csodálatos utat járhattunk be a csendben, Istennel egyesülve. Az erdőben való gyaloglás és az ima együttes ritmusára szinte elfeledkeztünk a hétköznapi gondokról, megszabadultunk a szellemi fáradtságtól, és egyszerű,
pihentető istenkapcsolatra juthattunk.
Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezt a módszert az itthoni, mindennapi életünkbe is be kell vezetnünk, és környezetünknek is jó szívvel ajánljuk, mindazoknak, akik megterhelő szellemi munkát végeznek, bárkinek, aki az egyszerű, közvetlen kapcsolatot keresi Istennel.
Demény Anna
Forrás: Regina Mundi Krónika, Veszprém
Feltöltve: 2015.08.31.
