„A nép, amely sötétben járt, nagy fényességet lát, azok számára, akik a halál árnyékának országában laknak, világosság támad. Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és a fejedelemség az ő vállán nyugszik. És az Ő neve: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme. Nagy lesz uralma, és a békének nem lesz vége. Dávid trónján fog ülni, és megerősíti azt mindörökké.”
(Iz 9,1.5.6b)
„A nép sötétségben jár”… Földi életünk elkerülhetetlen szakaszai az éjszakák, amikor nem látjuk a világosságot. Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal, s a világgal való kapcsolatunk is fény és árnyék, öröm és bánat, béke és küzdelem, elkeseredés és reménység szőttese. Életünk mégsem pusztán a bennünk lakó és minket körülvevő jó és rossz megtapasztalásának színtere. Több ennél, mert létünk minden eseményét, minden tapasztalatunkat átitatja az emberré lett Isten élete-halála-feltámadása: Megváltásunk misztériuma. Így, bár rávetül a fájdalom és a halál árnyéka is, életünket Krisztus fényében, az Élet Világosságában szemlélhetjük. Advent a növekvő világosság útja, Karácsony pedig a soha ki nem alvó Fény ünnepe. Már nem járunk sötétségben, hiszen „a Világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött.” (Jn 1,9) Advent elején újra felkerekedtünk, hogy lelkünkben, életünkben, kapcsolatainkban kutassuk e Világosságot. Mert szomjazunk arra, hogy minden gyümölcsözővé váljék: a megélt jó, és szép megmaradjon, értelmet leljünk küzdelmeinkben, kapcsolatainkat egyre mélyebb szeretetben éljük meg, és a növekedés reménységével folytathassuk utunkat. Nehéz élethelyzeteinkben, amikor a fény egy időre eltűnni látszik, megkérdezzük Istent, hogyan lelhetünk örömet a fájdalomban, fényt a sötétben – és Ő Betlehemmel felel. Maurice Zundel szerint Isten nem azért jött, hogy eltörölje, vagy megmagyarázza a szenvedést, hanem, hogy betöltse azt jelenlétével. Vele mindent másképp, új fényben láthatunk. Betlehem azt jelenti, hogy Isten velünk van mindörökké, minden körülmények között. Világosságunk a Gyermek, az Erős Isten, aki kicsivé lett, hogy elvegye félelmünket, és mindenkor bizalommal merjünk közeledni Hozzá. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent”. (Mt 5,8) Nem csak az örömben és dicsőségben, hanem a kicsinységben, nehézségben és szegénységben is, hiszen közénk jött, hogy megmutassa: velünk járja életünk útját. Ő a velünk lakó Isten, akitől nem választhat el sem élet, sem halál, sem hatalmasságok. Betlehemben arra hív, hogy megtanuljunk minden körülmények között megmaradni az Ő jelenlétében, hogy bennünk növekvő Élete ragyogóvá tegye létünk örömtől, bánattól, sikertől, kudarctól tarka köntösét, és elmondhassuk a szent íróval, napról napra növekvő békével: áldott az Úr, aki az üdvösség ruhájába öltöztetett engem (Iz 61,10).
„Az Ő neve Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme.”
Karácsony ajándéka a ki nem alvó Fény. Ha az Ő világosságában járunk, nem tévedünk el. Ha befogadjuk Őt, szívünkbe költözik a Szeretet örök tüze. Őrizzük és adjuk tovább.
Tróbert Anett Mária
Feltöltve: 2016.12.25.
