Amikor anyaságról, az élet ajándékozásáról van szó, általában nem bibliai személyek jutnak eszünkbe. Bár a Szentírás első lapjain megjelenik Éva, minden élő anyja, s az Ószövetség nagy nőalakjai közt is több édesanyával találkozunk, szinte mindannyian eltörpülnek Mária mellett. Pedig az Újszövetségben Márián kívül is találkozunk édesanyákkal, akik az anyai szeretet szép példái. Legtöbbnek nevét sem ismerjük, csupán egy-egy mozzanatot életükből. Ezek a mozzanatok azonban feltárják előttünk az anyai szív gazdagságát. Ilyen kincseket rejt az a találkozás, amely egy szír-föníciai származású édesanya és Jézus között jön létre. Ezt a pogány nőt egyedül a gyermeke iránti szeretete, vagyis éppen anyasága vezeti Jézushoz.
Mt 15,21 Jézus eltávozott Tírusz és Szidon vidékére. 22 És íme, egy kánaáni asszony arról a vidékről kijőve kiabált mondván: „Irgalmazz nekem, Uram, Dávid fia! A lányomat egy rossz lélek gyötri.” 23 Ő pedig egy szót sem válaszolt neki. És odajöttek a tanítványai kérve őt mondván: „Küld el őt, mert kiabál utánunk!” 24 Ő pedig válaszolva mondta: „Nem küldettem csak Izrael elveszett juhaihoz.” 25 Ő pedig jőve leborult előtte mondva: „Uram, segíts rajtam!” 26 Ő pedig válaszolva mondta: Nem jó elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak.” 27 Ő pedig mondta: „Igen Uram! Azért a kutyák is esznek az uraik asztaláról leeső morzsákból.” 28 Akkor válaszolva Jézus mondta neki: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen neked úgy, ahogyan akarod!” És egészséges lett a lánya attól az órától.
Jézus itt „külföldre” utazik, s az akkori szokások alapján nem beszélgetett senkivel, őt sem nagyon szólították meg, különösen attól nem kellett tartania, hogy egy idegen asszony próbál majd szóba elegyedni vele. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy ez az asszony sem szólította volna meg Jézust, ha nem a lánya iránti szeretete vezeti őt. E szeretetnek köszönhetően pedig igen messzire jut: maga Jézus ismeri el hitének, bizalmának nagyságát. Persze az édesanya célja nem a kitüntetés, hanem lánya gyógyulása. Ezért hajlandó mindent megtenni, ezért hajlandó még a hitében is növekedni.
Eleinte csak kiabál Jézus után, s nem zavarja, hogy nem kap választ. Kiabál tovább. Jézus azért nem válaszol neki, mert nemcsak a lányát akarja meggyógyítani, hanem az asszonyt is meg akarja ajándékozni a nagy hit kegyelmével. A Jézussal folytatott rövid párbeszédben ez az asszony mindent elfogad, amit Jézus mond: elfogadja, hogy ő és leánya nem tartoznak ahhoz a körhöz, akikhez Jézus küldetése szól. Mégis segítséget kér, mert tudja, hogy ezt Jézus akkor is megteheti, ha ez nem része a küldetésének. Elfogadja azt is, hogy Jézus kutyának nevezi – ahogyan akkoriban a zsidók a pogányokat nevezték. Az asszony a kutyák szerepében is megtalálja azt a módot, ahogyan részesül abból, amit a eredetileg a gyerekeknek szántak. Így ez az asszony ahelyett, hogy megsértődne, újabb és újabb lehetőségeket talál arra, hogy Jézus ajándékaiból részesüljön. Így jut el a nagy hit, a nagy bizalom fokára.
S mindezt nem önmagáért, hanem a lányáért teszi. Azért, hogy a lánya jobban legyen, meggyógyuljon. Érte vállalja a hitnek ezt a meredek útját, s emelkedik felül minden látszólagos akadályon. Mert nem önmagára, saját büszkeségére figyel, hanem – a lánya iránti szeretettől vezérelve – egyedül Jézusra. Így éppen anyasága teszi alkalmassá arra, hogy olyan módon találkozzon Jézussal, amelyet a tanítványok is megirigyelhetnek – őket Jézus rendre kishitűeknek nevezi. Így ez a pogány, kívülálló asszony minden édesanya példaképe lehet. Róluk (is) mondta Jézus: „És aki csak befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be” (Mt 18,5).
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.04.30.
