Mt 6,26-30
Milyen könnyen tanácsoljuk másoknak: „Nézd a dolgok jó oldalát!” Hiszen egy-egy eseménynek nemcsak a hátrányait, sötét oldalait vehetjük észre, hanem a jót, az előnyeit is. Amikor azonban egy-egy súlyos veszteséget kell feldolgoznunk, amikor valami alapjaiban rengeti meg az életünket, akkor a mélyponton nagyon olcsó és egyben használhatatlan vigasznak tűnik e pozitívnak mondott látásmód. A Szentírásban nem is találkozunk ilyen tanácsokkal. Isten emberei a hatalmas örömök mellett megtapasztalták a keserűséget, a fájdalmat is. Jézus is tudja, hogy a jó oldal szemlélése a rossz eltakarásával valójában önbecsapás. Bemutatja azonban, hogyan láthatunk a dolgok isteni mélyére.
Mt 6,26 Nézzétek meg az ég madarait, hogy nem vetnek, nem aratnak, nem gyűjtenek raktárakba, és a ti mennyei Atyátok gondoskodik róluk; nem sokkal inkább gondoskodik rólatok?! 27 Hát ki tud közületek, aggodalmaskodók, egy arasznyit hozzátenni termetéhez? 28 És az öltözetért mit aggódtok? Tanulmányozzátok a mezők virágait, hogyan nőnek! Nem fáradoznak és nem szőnek. 29 Mondom nektek, hogy még Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30 Ha pedig a rét füvét, ami ma van, holnap kemencébe dobják, Isten így felruházza, nem sokkal jobban titeket, kicsinyhitűek?
Jézus egy pillanatig sem vitatja, hogy van miért aggódni, van min búsongani. Tudja ő, hogy földi életünknek vannak nehéz fordulatai. S nem a nehéz, elviselhetetlen dolgok szépítésére hív, hanem arra, hogy nézzünk körül. Vegyük észre mindazt, ami körülöttünk van, vegyük észre mindabban azt a csodát, amely ott hever a lábunk előtt. Mert a világ legegyszerűbb teremtményei is túlmutatnak magukon, s bepillantást engednek Isten titkaiba. Első lépésben tehát Jézus arra hív, hogy még a legnagyobb bajok közepette is járjunk nyitott szemmel, s lépjünk távolabb a gondjainktól. Nézzünk körül, vegyünk észre mást is – azt, ami körülöttünk van.
Nem kell messzire néznünk, nem kell messzire mennünk, elég ha éppen magunk körül nézünk körül, s szemléljük a bennünket körülvevő világot. Annyi minden történik „magától”, a világ oly szépen megy a maga útján – mert van, Aki gondoskodik róla. Jézus a madarakról, virágokról, füvekről beszél, ám bátran folytathatjuk a sort. S ahogyan mi magunk is gondoskodunk növényeinkről, állatainkról, szeretteinkről, úgy gondoskodik rólunk a Mindenható, akit Jézus tudatosan a „ti Atyátoknak” nevez. Oly jó felismerni és szemlélni ezt a gondoskodást!
E szemlélődés természetesen nem szünteti meg nehézségeinket, bajainkat, szenvedésünket. Ám új fénybe helyezi azokat: már nem vagyunk egyedül nyavalyánkkal, mert tudjuk, látjuk, hogy van, Aki gondoskodik. Itt is, most is, a legmélyebb magányban is. Tán észrevesszük e gondoskodást, ám az is lehet, hogy semmit sem érzünk belőle. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Gondviselő megfeledkezett volna rólunk. Ő tart fenn jártunkban-keltünkben, minden pillanatban, sokkal inkább, mint a virágokat s a madarakat. S ha észrevesszük jelenlétét, az átalakítja szenvedésünket, mert van kire támaszkodnunk, van kinek elmondanunk, van Valaki, aki nagyobb minden nyomorúságunknál. S Ő tudja, mennyit bírunk, s hogyan tud elvezetni életünk céljához.
Csernai Balázs
Feltöltve: 2017.03.12.
