Domján János: Beteljesülés
Valóra vált az álom, nézd: előttünk
az Örök Város. Zeng millió húrja
bennünk. Körülöttünk szikrázó azúrja
az olasz égnek. És ahonnan jöttünk:
aranyrőt fényben mosolyog felettünk
a keleti ég. Magát reá írja
egy karcsú pálma – lent dalolja, sírja
örök dalát a víz. Ámul a lelkünk:
szépség, ritmus, villózó nyugtalanság,
antik mosoly, fény, márvány, dallamos szó,
rejtett reménnyel áhított szabadság:
mind egybeolvad szótlan békességbe.
Egyetlen csókod, szabad, szomjat oltó
hull rám, s én annyit mondok: Mégis. Végre!
(Róma, 1955)
Feltöltve: 2015.08.09.
