Az idő említése ezen összefüggésben nem esetleges. A lelkiismeret ugyanis mint erkölcsi érzékszervünk tévedhet. A tévedés belátása és kijavítása, a jóra vonatkozó ismeretünk jobbítása és pontosítása, egyben mindezzel párhuzamosan mélyülő önismeretünk: nem más ez, mint erkölcsi személyiségünk fejlődése, ami természetesen időben lejátszódó folyamat. A lelkiismeret – mint bármely más érzékünk – az idővel ki van téve az eltompulás veszélyének, ugyanakkor gyakorlással fejleszthető.
Lelkiismeretünk időben való kezdetei nem függetlenek neveltetésünktől. Sigmund Freud (1856– 1939) közismert elmélete szerint a „felettes-én” (Über-Ich) a gyermekkor tekintélyi alakjának, általában az apának bensővé tett képe. Csak ennek kialakításával emelkedhetünk ki a pusztán állatias ösztönök világából. Aztán természetesen a felettes-énünktől való túlzott függésünktől is meg kell szabadulnunk. E meglátások még mindig tanulságosak, főleg ha nem azonosítjuk elhamarkodottan a felettes-ént a lelkiismerettel. E lépés már csak azért sem lehetséges minden további nélkül, mivel sokan éppen lelkiismeretükre – illetve személyes szabadságukra – hivatkozva lázadnak föl a tekintélyek vagy uralkodó szabályrendszerek ellen.
A magyar lelkiismeret szavunkból képzett lelkiismeretes melléknév arra emlékeztet minket, hogy a lelkiismeretes(ség) elsősorban a mindennapi helyzetekben való megbízható helytállásra, kötelességeink becsületes teljesítésére vonatkozik. Ismét csak az időről, pontosabban az időben való helytállásról van tehát szó. A becsület, a tisztesség, a jellem elképzelhetetlen a lelkiismeret eme nagyon is hétköznapi, mégis teljességgel pótolhatatlan vonása nélkül. Megbízható emberi kapcsolatok, együttélés és közösség sem képzelhető el lelkiismeretes emberek nélkül – azaz olyan személyek nélkül, akik szabadon vállalják kötelességeik teljesítését. Akikben bízni lehet: nem azért, mintha sosem hibáznának, vagy esetleg ne követhetnének el akár bűnt, hanem azért, mert lelkiismeretük ilyenkor is figyelmezteti őket a jóra.
Bakos Gergely OSB: A lelkiismeret szabadságáról – részlet.
Forrás: A Szív, 2012. március, a teljes cikk elérhető itt: http://old.asziv.hu/?newart=7&newmag=25&show=arch
Feltöltve: 2015.04.19.
