Hová vigyük, mit csináljunk vele / hová menjek, mit csináljak, hogy meggyógyuljak? Nem lehet átültetni, õssejtet beültetetni?
Ezek a kérdések már a konkrét gyógymódra vonatkoznak annak érdekében, hogy gyógyulást, javulást érhessünk el. Ebben fellelhetõ a tettre készség, az erõ, amivel el lehet indulni a gyógyulás felé. Így a részletes tájékoztatás, szóban és írásban, esetleg képekben nyújtott feladatok, tanácsok nagyban elõsegítik a terápia sikerességét. A visszakérdezés, az ellenõrzés, az együttgyakorlás is segíti a beteget. A beteg és a hozzátartozó kérdései, ha azok tudományosan képtelenségnek hangoznak is, nagyon fontosak. Fogalmazzuk meg õket, és merjünk kérdezni! Fejezzük ki érzéseinket is ezzel kapcsolatban.
Mint beteg ill. hozzátartozó, jogunk van orvost és terápiát választani kellõ tájékoztatás után, de nekünk is bizalommal, együttmûködõen kell részt venni a terápiás folyamatokban. Ma már az internet világában az a veszély is fenyeget, hogy a beteg/hozzátartozó elveszik a különbözõ vélemények, terápiás javaslatok között. Ez bizonytalanságot, féltékenykedést, vagy akár anyagi problémát is okozhat családon belül.. Így a következõ kérdés nem is annyira érthetetlen:
Ha többet dolgozom vele/ többet fizetek stb., akkor biztos meggyógyul, meggyógyulok?
Nagyon sokan gondolják azt, hogy lehet siettetni a gyógyulást, vagy pénzen lehet egészséget vásárolni. Ez részben igaz, de sosem egyértelmû. A diagnózis megállapításának ideje, a terápia megkezdésének ideje gyakran életminõséget, sõt akár az élet megmentését is jelenti. Most hoznék az életbõl egy gyakori példát. Köztudott, hogy a szív-érrendszeri betegségek nyomán bekövetkezõ halál Magyarországon nagyon gyakori. Ha úgy érzi valaki/ hozzátartozója/ munkatársa magát, hogy zsibbadni kezd a fél oldala, látása homályossá válik, arca féloldalra húzódik stb., akkor mihamarabb forduljon orvoshoz. Ezek elõjelei egy komoly betegségnek. Ilyenkor ne mondjuk azt, még befejezem a munkám, még ide-oda elszaladok, majd elmúlik stb., mert lehet, hogy meg sem élem. Az idejében indított ellátás tehát záloga a gyógyulásnak. Azonban az emberek nem egyformák, különbözõ nemûek, életkorúak, különbözõ az edzettségi állapotuk, a tápláltsági fokuk, lehet, hogy van alapbetegségük is, így ugyanaz az esemény más kimenetellel végzõdhet. A példában egy agyi katasztrófát próbáltam egyszerûen leírni, amibe ott helyben meg lehet halni, 24 órán belül helyre lehet állni, ill. hosszú rehabilitációt követõen újra munkába állhatunk, vagy lehetünk maradandóan fekvõ betegek is. Számít, hogy mennyire veszek részt kezdettõl fogva a gyógyításban: mikor jelentkezem, elfogadom-e, végzem-e a terápiát, akarok-e meggyógyulni.
-folytatjuk-
Szeredai Márta
Feltöltve: 2014.01.19.
