Nézd, visszajöttem-éhesen és rongyosan.

S a testem is milyen

roncs! Bicegek és kihullott a fogam.

Mert nem viselt rám gondot senki sem,

s nem ismertem korlátot semmiben.

De most, hogy itt

vagyok megint,

hogy eljutottam tornácodig,

meg-meglegyint

nemcsak a fuvalom,

amely a fák közül jő,

hanem a béke is, a nyugalom.

Sebes mozgásban voltam, mint a küllő

a rohanó keréken, ámde most

megnyugszom én is; újra elfelejtem

a várost, amely mindenkit kifoszt

és megpihenek a szeretetedben.